Behavazva

Nem tudom eldönteni, hogy a tanulás, a munka, vagy a hazautazás miatt vagyok behavazva. Vagy pedig a hó miatt, de tényleg.

Három napja szünetmentesen hull a hó. Már háromszor ástam ki a kisautót. Most már értem, hogy miért járnak itt a legtöbben terepjáróval és négykerék-meghajtással. Az én kis lapos járgányom csak úgy meghasalja az itteni havat. Igy a hólapát, seprű alapfelszerelés lett az autómban.

Reggel azzal kezdjük a napot, hogy a neten megnézzük, nem törölték e a sulit, az óráimat. Egyelőre még nem, igy dupla utazási idővel számolva időben indulok el otthonról. Nincs száguldozás, mindenki lelassult tempóban közlekedik.

A hótolók dolgoznak rendesen, a főbb utak szépen el is vannak takaritva. Az én gondom inkább az, hogy téli időben nem lehet az út mellett parkolni, mert a hótakaritók szépen elvontatnak. Igy cseles megoldásokat kell találni, vagy pedig szemmel kell tartani a járgányt.

Tegnap még hófúvás volt, ma már a nap is kisütött. A gyerkőcök is élvezik a havat, saját bejáratú dombocskájuk van a ház mögött, ahol hatalmasan szánkóztunk épp.

A házak karácsonyi fényeinek is teljesen más a hangulata a havas keretben. Mint egy idilli gyerekrajzon.

Persze a sok hó azért nyomasztó is tud lenni. A jövő heti vizsgáimra jó lenne egészben eljutni, no meg utána a repülés is egyszerűbb lenne havazás nélkül.