A barátság olyasvalami, amely szinte az emberiség fölé emelkedett. Ez a szeretet mentes az ösztönöktől és a kötelezettségektől, ugyanakkor szabadon vállaltuk magunkra, szinte teljesen mentes a féltékenységtől, és nincs alárendelve annak a szükségnek, hogy szükség legyen ránk, a legmesszebbmenőkig spirituális dolog. Olyasfajta szeretet ez, amelyet az ember az angyalok között képzel el. (C. S. Lewis)Igy karácsony közeledtével egyre több helyen találkozunk az angyalokkal: a házak ablakában, világitó diszként az utcán, vagy éppen a karácsonyi énekekben. Nemrég megtaláltam a kedvenc angyalfiguráimat: kicsi arctalan, de nagyon kifejező figurák. El is határoztam, ha túl vagyok az első félév megpróbáltatásain, megajándékozom magamat eggyel. Egy hasonlóval, mint itt a képen.
De még mielőtt újabb figuragyűjtésbe fogok (otthon egy kisebb kollekciót hagytam angyalokból), gondoltam számba veszem, hogy is vagyok én az angyalokkal.
Az én angyalaim nem suhogó szárnyú fehér ruhás csudalények, hanem hús-vér emberek, barátok, barátnék. Ők azok, akik kérés nélkül mellettem álltak és állnak a nehézségekben, s anélkül, hogy kimondanám, észlelik, ha baj van. Amikor kellett megvigasztaltak, bátoritottak, vagy éppen mosolyt varázsoltak az arcomra. Nekem ez a legtöbb, amit adhattok.
Köszönlek titeket, kedves Kriszta, Szilvi, Kati, Kiki, Reni, Anne-Marie, Celine, Csilla, Ibi, Juci, Kata, Orsi...
A sor most a tenger innenső oldalán folytatódik, az amerikai angyalom Angela maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése