Wass Alberttől több könyvet is olvastam már, kedvencem a Funtinelli boszorkány. Az írásait mindig fenntartásokkal olvasom, a túl szélsőséges, hazafias regényeit nem igazán kedvelem. Most viszont egy érdekes regényét olvastam el.
Az Elvész a nyom Erdélyben indul, majd közép-európai kalandozások után Amerikába vezet. A kiinduló történetben egy cserkészekkel teli csónakot sodor a folyó a vízesés felé, viszont a vízesés előtt valami láthatatlan csoda megtartja a csónakot, s sikerül kimenteni a gyerekeket.
Az amerikai Mamim ajánlotta elolvasásra ezt a könyvet, mert ő is hasonlót élt át a Niagara-vízesésnél, amikor egy csónakban két gyereket és egy felnőttet sodort a víz a hatalmas vízesés felé, viszont az utolsó pillanatban sikerült a parton lévőknek kimenteniük őket.
A regényben ez a vízeséses csoda többeket arra a kérdésre késztet, hogy vajon van-e Isten, s hogyha van, akkor mikor és hogyan lehet erről megbizonyosodni. A választ és a regénybeli történetet nem árulom el, akit érdekel, olvassa el, illetve tegye fel ezt a kérdést saját magának.
A végére egy rövid idézet a könyvből:
"...mi hiszünk az ördögben is, éppen úgy, mint az Istenben. A különbség legfeljebb az, hogy az ördögöt tudjuk, mert ott van és látjuk naponta a sok rosszat, amit elkövet. Istent pedig csak hisszük."
S egy mondás, ami évek óta velem van:
Isten akkor mutatja meg magát, amikor felhagyunk a keresésével.
P.S. Az olvasást csak érdekessé tette, hogy a regény 1985-ös ohioi kiadását olvashattam, miközben Wass Albert művei Magyarországon csak a rendszerváltás után jelenhettek meg.
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
5 napja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése