Mi kerül elő a hó alól?

Eddig olyan sokat írtam már a hóról, az állandó közlekedési káoszról, jégkaparásról. S most jelentem: két nap alatt mind eltűnt! Még a hét elején szánkóztunk a gyerkőcökkel, meg jégszobrokat gyártottunk, másnapra már jészobroknak hűlt (olvadt) helye. Így a szánkó helyett hosszú idő után végre előkerültek a biciklik, s irány az utca.

A hó alól sok érdekes kincs került elő. Utunk során találtunk kesztyűt, fél párat, többet is. Kisebb gyerekjátékok, tollak, labda és olló volt még listavezető. A legizgibb, hogy egy működő mobil is az utunkba tévedt! Otthoni pályán már volt, hogy a talált mobil gazdáját megtalálva visszaszolgáltattam a szerzeményt. Itt erősen hezitáltunk, hogy elhozzuk, megmentsük, értesítsük e a tulajdonosát (aki már lehet, hogy le is mondott róla, s vett magának egy szuperszonikusabb készüléket). Mivel a mobil életben volt, adtam egy esélyt a kutatásnak. Telefonszámlista, gyakran hívott számok, hát persze, hogy a "Mom" (anya) jelenik meg legelőször. Hívnánk a mamát, de telefon egységileg letiltva, így hívom a magaméról. S láss csodát a vonal végén valaki, aki egy héttel korábban valami egészen más helyen hagyta a mobilját, s most itt megtalálva az újjászületésén örvendezik. Hurrá. Örömet szerezni valakinek, ez mindig szivet melengető, s a legfurcsább, ha egy totálisan ismeretlennel teszed.

Szóval hó nincs, a zöld gyep kandikál. A rádióban már megy a felhívás, hogy hívd a gyepmestert, aki kijavítja a tél okozta károkat a füveden. Madárkák is előbújtak a rejtekükből, s olyan csapatokban tanyáznak a környező fákon, hogy félünk, támadást indítanak ellenünk (kis Hitchock kitekintés). A mókusok már az olvadó hóban nekiláttak kiásni a földbe rejtett kincseiket. Kezd beindulni az élővilág, érezni a tavaszt. Újra kezdődik az élet.