A lila ruhás nő

Szinyei festményei közül nem a Lila ruhás nő a kedvencem. De mégis ezt a címet választottam mostani bejegyzésemnek, ugyanis megpróbáltam a bőrébe bújni a lila ruhás nőnek, legalább egy estére.

.

Hamupipőke bálba vágyott, s kapott is meghívást. Persze nem kis erőfeszítésébe tellett, hogy bejusson a clevelandi magyarok legelegánsabb eseményére: nyernie kellett a szervezők által kiírt pályázaton (a pályázat nem szépségversenyről szólt, hanem tanulmányi támogatásról), majd pedig segédkeznie kellett a rendezvény előkészületeiben. Hamupipőke azért, hogy kijusson a piszkos munkák fogságából, mindent elkövetett. Az eseményre ugyan ingyen jutott be, viszon az egész heti keresetét fel kellett áldoznia, hogy illendőképpen jelenhessen meg. Szerzett soha nem látott nagyestélyit (mert ide rövid koktélruhában nem volt illendő elmenni), a ruhához illő fülbevalót, s hajdíszeket. Kapott kölcsön kesztyűt (mert az ujjatlan ruhához ez illik), meg otthon gyártott csodafrizurát.

.

Aztán a jótündér hintaja előállt, s elkocsizott a bálba. A bálon soha nem látott pompában volt része. A város prominens személyei, gyárigazgatók, befektetők jelentek meg itt, akik nem sajnálták a pénzüket a belépőre és az aukcióra kínált tárgyakra költeni. Cserébe viszont ötfogásos amerikai-magyar vacsora, finom borok és élő zene járt. Királyfira kevés esélye volt főhősünknek (a résztvevők átlagéletkora 7o körül járt, s főként párosan jelentek meg), viszont tapasztalatszerzésre és kapcsolatépítésre annál több lehetősége akadt. Főleg, hogy Hamupipőkét vidéki lány lévén egy bennfentes tanácsadó segítette a hírességek forgatagában. Az est végére sikerült is néhány jótanáncsot, s jövőbeni szakmai találkozót begyűjtenie.

.

Aztán, még mielőtt bárkinek is feltűnt volna, hogy álruhába bújt (mese)hőssel van dolga, Hamupipőke távozott. A cipőjét sem hagyta ott, hiszen szüksége lesz még rá a következő eseményen. A lila ruha pedig a szekrényben várja, hogy valamikor újra reflektorfénybe kerüljön, kis gazdájával együtt.