Ökolábnyom

Kollégákkal beszélgettünk nemrég, s kiderült, hogy a szeptember 11-i terrortámadás után a legnagyobb vészhelyzet akkor volt az USA-ban, amikor 2oo3 augusztusában napokig szünetelt az áramellátás. Ekkor nemcsak New Yorkban volt vészhelyzet, hanem végig az Erie-tó amerikai és kanadai partján, így Clevelandben, Detroitban is. Több tízmillió ember maradt áram és légkondicionáló nélkül, a legnagyobb melegben. Nem működtek a munkahelyek, leállt a tömegközlekedés, az emberek még készpénzhez sem tudtak jutni, hiszen nem működtek a pénzautomaták sem. Az üzletek sem tudtak kinyitni, hiszen áram híján se a pénztárgépek, se a hűtőberendezések nem mentek.
Az itt élők az első kétségbeesés után rájöttek, hogy csak összefogással tudnak - ha csak átmenetileg is - megoldást találni a problémára. Így egymást addig nem ismerő szomszédok kezdtek közös főzőcskébe szabadtűzön az udvaron, vagy éppen egymás között kezdtek készpénzt és egyéb árukat csereberélni.

Számomra ez a történet nagyszerűen példázza az amerikaiak kiszolgáltatottságát, függését az energiaforrásokon és egyéb kényelmi elemeken. Hiszen azt mindnyájan tudjuk, hogy az itt élők ökolábnyoma (vagyis környezeti terhelése a Föld számára) a legnagyobb a világon. Egy átlag amerikai a világ átlagfogyasztásának háromszorosát éli fel, s ez az energiák területén szerintem még többszörös is lehet. Már itt vagyok jónéhány hónapja, de még nem tudom megszokni, hogy itt a legtöbb dolog automatizált,digitalizált, s árammal vagy gázzal működik. Bármennyire is szeretem az egyszerű, mechanikus dolgokat, itt ilyen egyszeri megoldásokat ritkán találok. Nem szokás ablakot nyitni, szellőztetni, hiszen a hűtő-fűtő berendezésen kell csak pár fokot módosítani. A normál vízcsapok és wc-lehúzók szinte eltűntek, s csak szenzoros-érzékelős darabokat találok. A középületekben lépcsőt sosem látok, viszont liftet és mozgólépcsőt végtelen mennyiségben - s még sorolhatnám.

A hatalmas energiafelhasználás mellett (s a nagyfogyasztású autókat még meg sem említettem) mi sem árulkodik jobban a környezetterhelésről, mint a szemetesek mérete. Egy normál iskolai teremben akkora kuka áll, mint otthon a lépcsőházunk heti szemetét tartalmazó konténer. Kell is ez a méret a sok egyszerhasználatos üdítőspohárnak, vizesflakonnak.

Nyomokban azért itt is találni környezettudatosságra utaló jeleket, például a menzán lebomló "műanyag" evőeszközöket használunk (az más kérdés, hogy ezek előállítása mennyi energiát igényel).
Véleményem szerint, amíg a tenger innenső oldalán lesz szabad terület (ha csak Ohiot nézzük itt 4-szer akkora terület jut egy honpolgárra, mint Magyarországon), s a világ túlsó felén lesz elég energiaforrás és gyártóegység (nesze neked csatározás a Közel-Keleten és kereskedelmi harcok Ázsiával), addig semmi más nem ébreszti rá az amerikai átlagpolgárt a korlátaira, mint egy áramszünet.