Önkéntesség. Manapság nem sokszor emlegetjük ezt a szót. Az, meg hogy önkéntességre adjuk a fejünket, még ritkábban fordul elő. Mi hasznunk lehet abból, ha önzetlenül, önként és dalolva segítünk valakinek? Nem fizetnek érte, nem tüntetnek ki, mégis teszünk valamit? Jó ez nekünk?
Egyik kedves barátném ebben a témában írta a szakdolgozatát. Külföldön, nyugaton valahogy jobban van ennek hagyománya. Pl. Amerikában vannak olyan közösségek, ahol a felnőtté válást nem csak a 18. életév betöltése jelenti, hanem az is, hogy egy hosszabb időre, akár egy évre elutazik az ifjú ember és önkéntesen vállal munkát. Jó alkalom ez az önzetlenségünk letesztelésére. Másrészt az egyik legolcsóbb módja az utazásnak, nyelvtanulásnak is.
Ebben nekem is volt részem. S mondhatom a szállás+ellátásért cserében sokkal többet kaptam. A fizetség nem pénzben volt mérhető, hanem azok mosolyában, akiknek segítettem.
De nem kell ahhoz messzire utaznunk, hogy learassuk az önkéntes munka gyümölcsét. Elég ha szétnézünk közvetlen környezetünkben. Van-e valaki (idősebb, szegényebb, gyerekes - bárki, aki segítségre szorul), vagy van-e olyan hely (udvar, kert, ház, házkörnyéke), ahol elfér a segítség.
Szóval tennivalót könnyű találni. Viszont annál nehezebb a saját időnket, energiánkat odaszánni. De csak egyszer kell elkezdeni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése