Keresztgyerekezés - eme szép magyar szó egy ideje már különös jelentőséggel bír számomra. Van egy keresztfiam, közel 10 éve, Balázs, s két éve lányos keresztmama is lettem, a velem (nem véletlenül :-) azonos nevű Krisztikének.
Szóval pár éve a laza baráti programok között igyekszem a keresztszülői felelősséggel járó gyerekes programokat is beiktatni az életembe. S egy ideje ez már elég spontán és olajozottan megy.
Néha elgondolom, "mire jó" az, hogy keresztgyerekeim vannak. Hát, egyik nagy előnye, hogy anélkül lehet a gyereknevelés és a gyerekekkel való foglalkozást gyakorolni, hogy sajátom lenne. Sőt, bepillantást nyerek családi berkekbe, gyakorlatozhatok a gyerkőcökön, anélkül hogy főállásban felelnem kellene az apróságokért. Másik előnye, hogy a ritka találkozások mindig örömteliek, mind a gyerkőcök és a magam részéről. S olyan sokat sajnos nem is vagyunk együtt, hogy megunjuk egymást.
Talán valamikor elérek oda, hogy a sajátjaimon gyakorlatozzak, ne játszásiból, hobbiból. Addig marad a keresztgyerekezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése