Szőlőtúra Felső-Ausztriában

A keresztfiammal közös ausztriai utunkra nem igazán tudtam felkészülni. Térképen megnéztem hová megyünk, az odajutást még végiggondoltam, de az ottani programok eltervezésére már nem volt időm. Biztam benne, hogy vendéglátónk (Balázs bátyja, Dani) hoz majd ötleteket, illetve mi magunk is rábukkanunk érdekes helyekre. Hát bukkantunk.

 Gedersdorf pincesora és szőlője

Azt tudtam, hogy a Duna völgyébe megyünk, de azt nem, hogy ez Ausztria egyik fő bortermelő vidéke. A Duna Krems és Melk közti szakasza egy speciális régió, melynek a neve Wachau. A folyó kanyargósan tekereg errefelé, s a folyóvölgy két oldalát homokkőből formált hegyek (vagy inkább dombok) szegélyezik, ezáltal egyedi klima képződik, ahol szőlőt és barackot termelnek.

Gedersdorf teraszos szőlője

Mivel október végén jártunk ott, épp a szüret közepén érkeztünk. Már leszedték a fehér borszőlők java részét (mivel itt csak fehérbort készitenek), de az utolsó fürtöket még november közepén takaritják be. A környező utakon autózva intenziven éreztük a szőlő illatát, s nem tudtuk megállni, hogy ne álljunk meg az egyik pincefaluban, amelyiknek a neve Gedersdorf volt.

Gedersdorf pincesora

Gyakorlatilag nem is falu ez, hanem az út mellett épült pinceházak és a pincék fölött emelkedő teraszos kiképzésű szőlősök együttese. A szőlőlugasok hihetetlen sárga, narancs és vörös szinben játszottak, hála a szokatlan októberi napsütésnek. Nagyon emlékeztetett ez a vidék a villányi borvidékre, ahol évekkel ezelőtt jártunk Balázzsal és családjával.

Szőlő, Balázs, én

Egy másik kirándulás alkalmával Krems városából egy meredek hegyi útunk túráztunk fel a Schwartzalm nevezetű fogadóhoz. Kb. 30 perces kaptatón folytatott sétával értünk fel a város fölé magasodó szőlősdombok tetejére. A ráérős osztrákok a fogadó teraszán iszogattak, mi meg a szőlőlugasok aljában eszegettük meg a magunkkal hozott szendvicsünket. Balázs keresztfiam magához ragadta a fényképezőgépemet és sorra kattogtatott szőlőt, levelet és virágot.

Krems városa a szőlődombok tetejéről

A szüreti időszak mit sem érne borkóstoló illetve mustivás nélkül. Mivel vezettem és egy kiskorú útitársam volt, bor helyett mustot kóstoltunk. Dürnstein történelmi városának egyik pincészetében mérték a frissen préselt nedűt. Ne tessék csodálkozni, a must itt sárga, s nem a nálunk megszokott vörös. Ugyanis a fehérborok mustja ilyen szinű, ize pedig egy jó erős limonádéra emléleztet.

Pince Dürnstein városában

Azért, hogy mégse menjünk haza bor nélkül, beszereztem egy üveg "Federspiel"-nek, vagyis tolljátéknak nevezett bort. Leginkább nem is a bor neve, hanem a cimkéje ragadott meg: rajta egy borosüveget meghúzó kalapos bácsika, aki a megtévesztésig hasonlit az én dédapámra, Papóra. (Tudni kell, hogy az öreg viz helyett is bort kortyolgatott, s ezt ő büszkén hirdette, s a képen látható bácsikához hasonlóan a szőlőben ő is fehér ingben és kalapban dolgozott.)

Mustkóstoló és a "papós" üveg

Felső-Ausztria (Niederösterreich) csodás vidékei közül sikerült bejárnunk egyet. Most az őszi arcát láttuk a tájnak, kiváncsi lennék a téli, adventi behavazott, kivilágitott változatára, vagy a tavaszi, húsvéti ébredő természetre. Ide még visszatérünk.