Még a nyáron irtam, hogy nálam nyaralt 5 éves keresztlányom, Krisztike. Már akkor eldöntöttem, hogy sort keritek egy párnapos együttlétre a nagyobbik keresztgyerekemmel, a most már 13 éves Balázzsal. Eltelt a nyár, nálam beindult a munka, Balázsnál a suli, s egyre húzódott a közös hétvégi együttlét. Végül múlt hétvégén végre összejött a közös "nyaralás", nem is akárhol, hanem Ausztriában!
Dürnstein, Dunakanyar
Márciusban jöttem haza Amerikából. Az első hónapokban nem tudtam betelni Magyarországgal, nem vágytam én máshová. Aztán május végén egy franciaországi utazás során izelitőt kaptam Európából: az általam annyira hiányolt öreg kontinensből, a történelmi városkáiból, évszázados épületeiből és sokszinű, soknyelvű nemzeteiből.
Május óta eltelt jónéhány hónap, s éppen időszerűvé vált, hogy a magyarországi "bezártság" után végre újra európai friss levegőt szivjak. Hangsúlyozom: európait és frisset. Ekkor ugrott be a nagy ötlet: miért ne kelhetnék útra épp a keresztfiammal, s ugranánk át a szomszédos Ausztriába, ahol időközben Balázs bátyja, Dani elkezdte egyetemi tanulmányait?!
Bali és Dani
Szóval keresztgyerekemet kikértem a szüleitől, s útra keltünk az tőlük kölcsönkapott kisautójukkal. Hamarabb odaértünk, mintha a saját szüleimhez, Mándokra utaztunk volna: Krems an der Donau városa ugyanis csupán 320 km-re, 3 órányira van Budapesttől. A városka és a környék látnivalóiról külön bekezdésben irok majd. Most a keresztanyaként megélt élményeket szedem csokorba.
Azt már megtapasztaltam, mit jelent egy ötévest szórakoztatni a nagyvárosban (lásd korábbi bejegyzésemet Krisztike budapesti nyaralásáról). De mit lehet kezdeni egy tinédzser, problémás kamasszal, aki hűen képviseli az Y-generációt, vagyis egyszerre néz tévét, hallgat zenét és állandóan üzeneteket küld az okostelefonján???
A válaszom: kezeld felnőttként a még most érlelődő tinédzsert! Balázst a közös utunk legelejétől próbáltam nem gyerekként, hanem inkább felelősségteljes felnőttként kezelni. Kértem, hogy segitsen navigálni és tankolni, hagytam, hogy beüzemelje a kocsiban a zenét és a "klimát". Mindig megkérdeztem mit szeretne, s ha bizonytalankodott, akkor sem döntöttem helyette, inkább hagytam, hogy maga szülje meg a választ. Ezek eredményeként keresztfiam igazi lovagként, férfiasan és komoly felnőttként viselkedett.
Dunaparti tengerparty
Azért mégis volt gyerekes hiszti és nyöszörgés is. Például Balázs a hegymenetet (vagyis a hegyi túráink felfelé vezető részét) nem igazán kedvelte. A kütyükről egy-egy napra sikerült lekapcsolni, illetve inkább letiltani (hála a külföldi szolgáltatónak és a laptoptól való távolságnak), de ez jó sok panasszal járt a részéről.
Azt, hogy mégsem érezte magát rosszul, a mellékelt képek bizonyitják. A végére már olyannyira harmóniában voltunk egymással, hogy a táj szépsége és a szirázó napsütés a túráink csúcspontján tornára, jógára késztetett minket.
Azt hiszem lesz folytatása a közös utunknak. Európában, Magyarországon, vagy máshol. De a keresztgyerekezés (saját gyerek hiján kölcsöngyerekkel) jó dolog.
Jóga a szabadban, itt épp a szőlődombok tetején
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése