Biróság előtt

Tegnap biróság elé kerültem, közvetve. Tisztára úgy éreztem magam, mint az amerikai ügyvédes filmekben, ilyenben még tényleg nem volt részem. Na nem én ültem a vádlottak padján, hanem valaki, aki éppen tolmács segitségét kérte.


A birósági épület megér egy mesét. A városközpontban található, 20 emeletes épület, közvetlen közelében van a rendőrség, a seriff-központ, na meg a börtön. Minden szépen egy csokorban. Természetesen szigorú reptéri biztonsági átvilágitás után lehet csak bekerülni az épületbe. A bejáratnál tábla hirdeti: aki ide belép, azt akár le is tartózhatják. Szép kilátások.

40 tárgyalóteremben folynak az ügyek párhuzamosan. Én egy fekete női birónál voltam, ő a városi biróság polgári ügyeit tárgyalja. Gyorshajtást, ittas vezetést, drogfogyasztást, stb. Egy délelőttöt töltöttem a tárgyalóteremben, ahol futószalagon hallgatták meg az ügyeket. Ezek az ügyek a rendes tárgyalás előtti fázisban vannak, vagyis nincs esküdtszék (a padsoraik üresek voltak), s van ugyan vád (aki a várost, a törvényt képviseli), de nem mindig van védőügyvéd, illetve a legtöbben a kirendelt ügyvéd segitségét veszik csak igénybe. Az átlagos tárgyalási idő kb. 5 perc volt. Volt, hogy minden második percben újabb ügy került elő, amiket gyorsan lezárt a birónő. Volt egy-két komolyabb eset, amit rendes tárgyalásra vittek tovább. S előfordult az is, hogy bilincsben vezették ki a letartóztatottat.

Amerikában nem szórakoznak a bűnössel. Ha valamit elkövettél, vess magadra, a helyszinen letartózhatnak, s bedobhatnak a dutyiba, akár egy egyszerű jogositvány nélküli vezetésért. A városi börtönben töltött pár nap után kerül az ügyed a biró elé, aki, ha felmentenek, kártéritést itél meg a börtönben töltött időért (az én ügyeimnél napi 50 dollár járt a vétleneknek).

A tárgyalóteremben mindenféle népek voltak. Többnyire szines, a társadalmi ranglétra alján élő emberek. Fiatalok, aki a középiskolát sem fejezték be, többgyerekes alkoholisták, munkanélküli felnőttek. Elég sanyarú a társadalom ezen keresztmetszetét látni, nem cserélnék a biróságon dolgozó törvényszolgákkal (ők biztositják a rendet, a gördülékeny ügyintézést), a tanuskodó rendőrökkel, vagy éppen a jogászokkal.

A biróságról kilépve fellélegeztem. Szabadon távozhattam, s más teendőm már nincs, mint felvenni a fizetésem a tolmácsi munkáért, amire végül nem volt szükség, mert a vádlott mégis úgy döntött, ért angolul. Tolmácsként több munkám lenne, ha ázsiai vagy afrikai nyelveket beszélnék, esetleg spanyolt. Hála az égnek nem sok magyar kerül biróság elé, s ha mégis, legtöbbször tudnak angolul.

Szabadúszó

Egy ideje szabadon úszom. Na nem a boldogságban, hanem úszom az árral, néha az árral szemben, magamban, vagy másokkal. Szabadúszó lettem.

Ezt a fogalmat akkor értettem meg, mikor egyik osztálytársam büszkén hirdette: ő szabadúszó (freelance) marketing szaki, aki otthonról dolgozik, rugalmas a munkaideje, nincs főnöke és csak olyan ügyfeleket vállal el, akikkel kijön. Valami hasonlót csinálok én is már egy ideje.

Osztálytársamtól nemcsak a fogalmat tanultam meg (na jó, ezt már ismertem korábban is), hanem azt az önbizalomteljes hozzáállást, amivel a munkáját hirdette. Ő szabadúszónak mondta azt, amit én álláskeresőnek, állásnélkülinek (nem munkanélkülinek) mondanék. Hiszen most én is állás nélkül vagyok, álláskereséssel tengetem napjaim, de ez nem jelenti azt, hogy munka nélkül maradtam volna.

Sőt, éppen most  találnak meg olyan projektek és ügyfelek, akikkel elfoglalt munkáséveim vagy tanulmányaim alatt nem igazán tudtam foglalkozni. Összeszámoltam: legalább hét különböző megbizáson dolgozom most, párhuzamosan. Szabadúszóként.

Lássuk a projektjeimet. Igy, hogy összeirom látom csak meg, mennyire sokféle dologban vagyok benne mostanában. A saját egyetememen magyarországi tanulmányutat szervezek, erről már irtam. Az akroni egyetemen egy kémiai kutatás piacra viteléhez adok marketing tanácsot, ez most ezerrel zajlik, ha megvalósul, pénzem is lesz belőle. Egy magyar PhD-dolgozat kutatási eredményeit rendszereztem. Adománygyűjtésben segédkezem a CTP-nek. Marketing és menedzsment tanácsot adok egy volt diáktársam induló vállalkozásához. A clevelandi néptánccsoport jubileumi műsorának kommunikációs feladatait vállaltam el. S már bedolgozom annak a projektnek, ami Washingtonban vár, s rendes, fizetett alkalmazást hoz majd nekem.

A szabadúszás egyszerre jó és rossz is. Szabad lehetek, de van amikor éppen a kötöttségek hiányoznak. Hogy nem kell reggel korán, időre rohannom, nincsenek szigorú határidők, számonkérő főnök stb. De éppen ezért kell jól beosztanom az időmet, saját magamat motiválni, s inspiráló kollégák hiányában ösztönzést nyerni online szakmai hirekből, egy-egy megbeszélésből, vagy könyvből.

Magyar PR

Érdekes cikket találtam a magyarországi PR helyzetéről. Egy nemzetközi tanulmányokat tartalmazó vaskos kötetet néztem át nemrég, s ebben találtam egy viszonylag friss (2009-es) összefoglalót. Az iromány alapján csak megerősödött néhány feltételezésem, például, hogy a hazai PR szakma mennyire belterjes és korlátozott.

Pedig PR, Public Relations már a 60-as évektől jelen van Magyarországon. Még az átkos szocialista időkben indult el a fejlődése, hiszen szükség volt a magyar gazdaságot népszerűsitő kampányokra belföldön és külfölön egyaránt. 1968-ban jelent meg az első PR-es könyv, évtizedekig ez maradt az egyetlen.

Gondolnánk, hogy mivel a szakértők nem találtak jó magyar forditást a PR-re (közkapcsolatok?), ezért hajlandóak voltak kiegyezni a kapitalista elnevezéssel. PR-oktatás nagyon kevés helyen van, s viszonylag későn, a 70-es években indult csak el. Mivel nem tartják önálló szakmának, jelenleg nem önálló szakként tanulható, hanem különböző marketing, média és kommunikáció tanszékekhez tartozik. Mesterképzés nincs is belőle, igy az én diplomám igencsak ritkaságszámba megy odahaza.

Magyarországon kb. 5000 PR-os van, kb. 80 ügynökség létezik. Szakmai szervezetünk a Magyar Public Relations Szövetség. A legnagyobb hazai szakértők: Szeles Péter, Szondi György, korábban Németh Márta és Marinovich Endre, Lipót József volt. A szakma szervez néhány konferenciát, szakmai lapként a PR Herald és a Kreativ vannak jelen. Informativ honlapok kutatási eredménnyel, statisztikákkal a www.btl.hu, www.marketinginfo.hu, www.prherald.hu.

Érdekes a PR-szakma megitélése az újságirók, a szakma oldaláról. A sajtó képviselői nem tartják relevánsnak a PR-esek szerepét, hiranyagot inkább online és a hirügynökségektől várnak. Igy van még mit ledolgoznunk a hátrányunkból, ami nemcsak a nyugati országokkal, de saját magunkkal szemben is fennáll. Hiszen a PR nem is szólhat másról, mint bizalomépitésről, ami saját magunknál, a szakmánál kezdődik.

Online marketing és PR

Most egy olyan könyvről számolok be, amit saját magam fedeztem fel, s csak ajánlani tudom a tanáraimnak. A tanulmányaimat, az óráimat nagyon szerettem, viszont felfedeztem néhány nem annyira kifejtett témát, ahol saját magam kezdtem kiképezni magam.

Ennek az "önképzésnek" az egyik eleme ez a könyv, David Meerman Scott tollából The New Rules of Marketing and PR, vagyis a Marketing és a PR új szabályai. A könyv nem másról szól, mint a modern technológia használatáról a marketingben és PR-ban. Hogyan használjuk eredményesen a social médiát, online videókat, mobil applikációkat, blogot, virusmarketinget stb.

Jómagam a saját munkámban és magánéletemben is megéltem, hogy mennyire átalakult körülöttünk a világ. Pár év alatt, sőt, hónapok alatt átalakult, hogyan tartjuk a kapcsolatot egymással, hogyan kommunikálunk, s milyen válaszokat tudunk elérni. Ez a könyv azt mutatja be, hogyan váltsuk a hagyományos kommunikációs eszközökről és marketing ötletekről egy modernebb, technológia- és internetalapú személetmódra. Ez nem csak időben gyorsabb, de sokkal jobb eredményeket is rejt és olcsóbb. Mivel folyamatosan változik, fejlődik ez a terület, a könyv ötleteinél sem állhatunk meg. Folyamatosan képeznünk kell magunkat, sőt versenyt kell futnunk más kollégákkal, versenytárs cégekkel, hogy ki tud még jobb, még hatékonyabb, még gyorsabb eredményt elérni.

Mivel én is ennek a területnek a szakértője akarok lenni, nem árulok el mindent, amire a könyv alapján rájöttem. A könyv fő vezérgondolata az én meglátásom alapján: az internet nem a technológiáról, hanem az emberekről szól. Ha erre rájövünk, ha ezt elfogadjuk, s ennek mentén próbáljuk a kampányainkat, aktivitásainkat alakitani, akkor garantáltan eredményesebbek leszünk. Többször is megéltem azt, amikor egy programozó szaki nem akarta felfogni, hogy a kidolgozás alatt álló kampánynak nem a műszaki-technikai vivmányokról kell szólnia, hanem a célcsoportról, a potenciális ügyfélről, az emberről.

A könyv jó irányt ad a marketing és PR különválasztásához ill összekapcsolásához is. Klasszikus (régimódi) értelemben a két terület élesen elvált: a marketing a direkt hirdetés, a PR pedig a "burkolt" promóció, a hirdetés, amiért nem fizetünk. Az online világban ez a kettő jobban összemosódik, hiszen sokszor a hirdetésért sem kell fizetni, ill. a PR fel tudja kelteni az érdeklődést, amit utána a marketing tud ellátni termékkel, információval, meggyőzéssel. A PR az iró szerint igy valóban public, vagyis mindenki számára elérhető (hiszen közvetlenül kommunikálhatunk a célcsoporttal, ráadásul interaktiv formában), s nem csak a szakma és a sajtó szűk körének titkos eszköze.

Cimszavakban a könyv főbb témái:
- Weboldal-szerkesztés
- Blogirás
- Audio felvételek publikálása (podcasting)
- Online videok közzététele (youtube stb)
- Sajtóközlemények online (press release-ből news release)
- E-könyvek irása
- Social média (Facebook, Twitter, LinkedIn)
- Mobil-marketing

Könyvről és irójáról több infó

Ha valaki ez után nem értené, mi a foglalkozásom, s miért van egyáltalán szükség kommunikációs szakemberekre, javaslom, hogy próbáljon meg egy napot meglenni kommunikáció, e-mail, s bármilyen más tájékozódási eszköz nélkül.

Az egyperces menedzser

Újabb könyvélményemről számolok most be. Kenneth Blanchard Az egyperces menedzser (The One Minute Manager), amit legutóbb olvastam. Sokban kapcsolódik a nemrég emlitett vezetői tesztekhez ill. könyvekhez.

Az irót már korábbról ismerem. Anno, egyik munkahelyemen többnapos vezetői tréninget tartottak nekünk az ő elmélete alapján. Blanchard neves vezetési és menedzsment tanácsadó, könyvei népszerűek világszerte. Ezen műve ha nem is egy perc alatt, de elég hamar elolvasható, nagyon könnyen érthető és alkalmazható.

Az egyperces menedzsmentnek csak három fő szabálya van, aki ezeket követő, azonnal mérheti a munkája és alkalmazottai hatékonyságát.

1. Egyperces célok:
Vagyis egy percben összefoglalni az alkalmazott (vagy a saját) céljait a munkával, feladattal kapcsolatban. Az egy perces korlát kb. 1 oldalt jelent, leirva mindig visszakereshető, könnyen ellenőrizhető a feladat teljesitése. A célokat rögziteni kell, igy jobban tudja vezető és alkalmazott is, hogy mihez tartsa magát.

2. Egyperces dicséret:
Az elmélet szerint nem a hibákat kell felnagyitani, hanem a sikereket, a megelégedettséget hangsúlyozni és elismerni. A menedzser álljon meg, s veregesse vállon (szó szerint) a beosztottját, ha az valamit jól végzett el. Az embereket ugyanis sokkal jobban motiválja az elismerés, mint a bűntetés.

3. Egyperces számonkérés:
Ha valaki valamit rosszul csinál, akkor is szánjunk rá egy percet. Az első fél percben fejezzük ki elégedetlenségünket, amiért a feladatot nem a célnak megfelelően végezte el. Ezt követően viszont fejezze ki a vezető, hogy mivel fontos neki az alkalmazottja és értékeli az igyekezetét, számit rá, hogy máskor másként teszi a dolgát.

A fenti lépések egyszerűek, de következetesen végrehajtani őket nem is olyan egyszerű. Egy percnél tovább tart a begyakorlásuk.

Új emigráció

Nemrég egy (amerikai) gyerekeknek szóló füzet került a kezembe. A pár oldalas olvasmány az amerikai emigránsok történetét ismertette, vagyis azt, hogy az elmúlt párszáz év alatt mikor, mennyien, mely országokból jöttek Amerikába.

Nem is gondolnánk, hogy a politika, a vallás, vagy éppen a gazdasági nehézségek mennyire befolyásolják emberek ill. egész nemzetek életét. A történelem során a kivándorlás legtöbbször nem önként meghozott döntés volt, inkább a kényszer szülte. Igy kerültek afrikaiak rabszolgaként Amerikába, európaiak (irek, olaszok, németek) a gyárakba, vagy éppen magyarok a bányákba és a kohókba. Sokáig nyitva voltak a kapuk, hiszen Amerikát a pionir bevándorolók épitették ki. Viszont egy idő után szabályokhoz, feltételekhez kötötték a bejutást. Mivel mindenki nem juthatott be, megnőtt az illegális bevándorlás, jelenleg épp Mexikóból érkeznek sokan igy. 

De mi a helyzet a magyarokkal? 

Korábbi bejegyzéseimben már többször irtam a magyar emingrásokról, a főbb hullámokról és a városokról, ahová kerültek. Most nem annyira a múlttal, inkább a jelennel szeretnék foglalkozni. 

Megdöbbentő adatokról olvastam mostanában. A magyar újságok, online hircsatornák és tévék szeretik a pánikot kelteni. Gyakran hangzatos cimmel harangoznak be egy hirt, aztan kiderül, fele sem igaz. Most viszont van alapja a szalagcimeknek: sajnos egyre többen "vándorolnak" ki az országból a hazai gazdasági nehézségek miatt. Van aki szakmai munkájáért tisztességes bért kap Nyugat-Európában (orvosok, mérnökök), van aki képzett, de nem tud a szakmájában elhelyezkedni, ezért bármilyen alsóbbrendű munkát elvállal Angliában vagy Németországban. A legújabb, hogy egyre több fiatal a hazai ingyenes felsőoktatás korlátozása miatt a még ingyenes osztrák, német intézeteket választja. 

Egy Amerikában élő és kutató magyar professzor készitett átfogó tanulmányt az új magyar kivándorlásról. Eszerint a rendszerváltás óta mindig is volt elvándorlás, de 2010-ben vált ez tömeges méretűvé. A tavalyi évben csak Németországba több mint 40.000 ember távozott, s az összes kivándorló száma lehet, hogy eléri a 200.000-et. Közvéleménykutatók szerint minden ötödik magyar gondolkodik a távozáson. 

A kormány is kezdi komolyan venni a vészes jeleket, egy kampányt is inditottak Minden ideköt cimmel. A reklámfilm képei pozitivak, a zenéje melankolikus, ám a fő célt mégsem éri el: a szép magyar tájért, jó barátokért és finom ételekért nem fognak itthon maradni az emberek. Még évekkel ezelőtt egy plakátversenyen az egyik győztes alkotás az akkor népszerű iwiw kapcsolatépitő oldalt mutatta: a képzelt iwiw személy összes magyar barátja különböző külföldi országokban volt regisztrálva. Új magyar honfoglalás kezdődött, valamikor 2008-ban. 

Lehet vitatkozni azon, hogy mi lesz igy az országgal. Hogy vajon a most kivándorlók csak átmenetileg maradnak külföldön, s képesek lesznek-e hazatérni. Jogos a kérdés. Személy szerint nekem is. Egy évre készültem eljönni Magyarországról, ebből lett 2-2,5, s sajnos odahaza még nincs fogadóképes terep a visszatéréshez. Sokat segitene, ha lennének lehetőségek munkára, pénzkeresésre. Ha a munkáltatók nem néznének rám furcsán egy állásinterjún, hogy hát hogy gondoltam én, hogy eljövök, s most meg van bátorságom visszajönni? Ha előnynek fognák fel a külföldi tanulmányokat, a világlátást, a bátorságot, amivel belevágtam, s a még nagyobb bátorságot, amivel visszatérek. Ha nem kellene magyaráznom a saját bizonyitványom, ami megállja a helyét Németországban vagy Amerikában, de ezek szerint nem otthon. 

Mert visszatérni jó. A valahová tartozás miatt. Hogy ne állapitsa meg a keresztfiam, hogy "Ez nem ér, nemhogy a keresztanyám, de most már a bátyám is külföldön van...Ki marad itt nekem?". S hogy ne kelljen a keresztlányomat engesztelni, hogy karácsonyra személyes látogatás miatt csak egy postai küldeményt kapott. 

Cikk kivándorlásról

Minden ideköt video

Vezetők erősségei

Tavaly a Leadership (vezetés) órámon több tesztet is megcsináltam. Ezeknek a teszteknek a célja saját magunk jobb megismerése, majd ezek eredményére alapozva a személyiségünknek megfelelő módon minél hatékonyabb vezetővé fejlesztés volt a cél.

Az egyik ilyen teszt neve Strengthsfinder, vagyis "erősségkereső". A modell lényege, hogy azokra a tulajdonságokra és képességekre kell fokozottan figyelnünk, amikben jók, erősek vagyunk. A jó vezetők sem attól jók, hogy mindenhez értenek és mindenben jók. Hanem azért különlegesek, mert tudják miben jók, vezetőként azzal foglalkoznak, s a többi területet átengedik másoknak, a beosztottaiknak.

Az öt legfontosabb erősségem a teszt szerint: szeretek tanulni, rengeteg információt gyűjtök be, kapcsolatépitésben jó vagyok, figyelek másokra, rendszerben gondolkodom.

A másik tesztet mostanában csináltam. Ez a Strengthsfinder-re épül, annak a kibővitése. A Standout, vagyis "válj ki a tömegből" a cime. Nem véletlenül: úgy tudunk valami különlegeset, másoktól eltérőt alkotni, ha a legfontosabb erősségünkre, alaptulajdonságainkra épitünk. 9 ilyen alaptulajdonságot, személyiségjegyet, szerepet dolgoztak ki a modell alkotói, a teszt ezek fontossági sorrendjét mutatja meg.

Igazán meglepő volt, hogy ez a teszt a Strengthsfinder-rel rokon eredményeket mutatott, még jobban kiemelve a saját erősségeimet. Eszerint a leginkább a kapcsolatépités jellemző rám, "connector" vagyok, aki ha feladat van, emberekben gondolkodik, ill. ha embereket lát, rögtön kapcsol hozzájuk valakit vagy valamit. A második kiemelt jegyem az egyenlőségre törekvés (equalizer): munkában első az etika és tisztesség, a tiszta felelősségi körök és szerepek. Aztán úttörő vagyok és alkotó, tanácsadó és még sorolhatnám.

Javasolnám mindenkinek ezeknek a teszteknek az elvégzését. Jó kis tükröt tart magunknak, megerősit, célt ad.

Strengthsfinder honlap

Standout honlap

Test és szellem karbantartása

Valahogy nem tudok elszakadni az egyetememtől. Már nem köt oda tanulás, nem köt oda munka, ám hetente legalább egyszer mégis előfordulok ott.

Rájöttem: ahhoz, hogy egész ember maradjak, igenis fontos a test és a szellem ápolása. A szellemiekkel sosem volt gond, mindig is sokat olvastam, akár van munkám, akár nem, mindig követem a szakmai hireket, fejlesztéseket, trendeket. A testmozgás is mindig része volt a napjaimnak, ha nem is túl intenziven, de hetente egyszer-kétszer biztosan, hogy csináltam valami sportot, futást, biciklit, vagy túrát.

Most épp a John Carroll nyújtotta lehetőségeimről akarok beszámolni. Először a test megmozgatását kezdtem el a végzés után. Korábban is jártam az egyetem sportközpontjába úszni vagy jógázni. A jóga hatásával szemben eléggé szkeptikus voltam, viszont az egyórás órák után mindig be kell látnom: a gerincemnek igenis szüksége van a nyújtó, erősitő és mindent átmozgató gyakorlatokra. Nem beszélve a jóga lélekre kifejtett megnyugtató hatásáról.

A szellemi töltetet az egyetemi tanulmányaim adták meg korábban. De mi a helyzet a végzés után? Valahogy csak elértem, hogy mégse szakadjon meg a diákságom: egy ismerős tanár spanyolóráira jártam be az elmúlt félévben. A nyelvekkel mindig is szivesen foglalkoztam, ha már Amerikában vagyok, akkor az angolon túl miért is ne tanuljak meg kicsit a második legfontosabb nyelven? Igy 5 leckén és egy féléven túl még tart a lelkesedés.

Márcsak egy dél-amerikai országba kellene elutazni letesztelni a nyelvtudásom. Vagy Indiában a jógatudományom...

Születés és halál

Az elmúlt szombaton egy napon belül találkozhattam az élet két végletével: a születéssel és a halállal.

Csaknem napra pontosan ugyanazon a napon született két magyar hölgy, illetve néni. Az egyiknek a 90. születésnapját ünnepeltük, a másikat pedig aznap temettük.

Mária néniről már többször irtam. Jó kis feladat ő nekem. Munkát adott, feladatot, volt mikor kirándulni vittem, s közben sokat tanultam tőle Amerikáról, itteni magyarokról, emberségről. Sajnos egészségi állapota miatt már többször majdnem "elment" e világból, ezért külön öröm, hogy megélhette ezt a kerek évfordulót. Most is épp egy ápoló otthonban van több hete, ott szerveztünk neki szülinapi bulit. Bár nincs családja, mégis összejöttünk vagy egy tucatnyian magyarok és amerikaik. Volt zserbó és diótorta, no meg Boldog születésnapot! nóta magyarul és angolul.

A másik néni a temetése előtt két nappal töltötte volna be a 90-et. Személyesen sosem találkoztam vele, de családján keresztül sokat hallottam róla. Búcsúztatására nagyon sokan jöttek el, a templomban nem lehetett ülőhelyet találni, annyian voltak. Nem voltam még itt temetésen, igy nekem ez is "élmény" volt. Amerikában  nem annyira a halálra, a veszteségre, a gyászra koncentrálnak, egy temetésen is inkább az életet, az elhunyt szellemi örökségét "ünneplik". Most a templomi beszédek, a család személyes búcsúja után ebéd volt, s a temetőbe már csak a szűk család ment ki.

Az amerikai magyarok egyébként még halálukkor is magyarok maradnak. Magyar megemlékezés, himnusz, nemzetiszinű virágok. Clevelandben több temetőben is van magyar "szekció", ahol sorban egymás mellé temetkeznek az itteni magyarok. Sőt többen kérik a hamvaik magyar földben való elhelyezését.

Női tanulmányok

Érdekes projektbe keveredtem. A John Carroll egyik magyar származású professzora új feladatot kapott: ő lett az induló szak, a Women's and Gender Studies (vagyis Női tanulmányok) igazgatója. Magyar lévén eszébe jutott, hogy mi lenne, ha Magyarországra vinnénk egy csoport diákot, s ott tartanánk nekik egy kurzust. A feladatra, az utazás előkészitésére engem kért fel.

A feladat nagyon megtalált. Tanulmányaim alatt elég sokat foglalkoztam a nők szerepével az üzleti életben, a politikában, a médiában. Több tanulmányt irtam a témában, kutattam, milyen sajátosságai vannak a nőknek vezetőként, szónokként, menedzserként. Ezekről a kutatásaimról, itt a blogomban is beszámoltam korábban.

Sajnos, még mindig elég sok az előitélet a nőkkel szemben, sok területen szenvedünk hátrányt. Annak ellenére, hogy a nők aránya a felsőoktatásban nagyobb, mint a férfiaké, szerepük a vállalatok és egyéb szervezetek vezetésében igencsak háttérbe szorul.

A magyar programmal az amerikai diákok figyelmét országunkra, s Közép-Európára akarjuk felhivni. Azért, mert ott még élnek a tradicionális női szerepek, a magyar kulturának még része az, hogy a nő neveli a gyereket, főzi a vacsorát, s intézi a háztartást.

Emellett az is igaz, hogy a közép-európai nők jobban le vannak terhelve, mint a nyugaton élők. A mi nőink a 8 órás munka után még 4-5 órát töltenek háztartási és családdal kapcsolatos tennivalókkal, mig a nyugati fejlett társadalmakban a nők gyakran részmunkaidőben dolgoznak, vagy otthonról távmunkában, s a házimunkában is van segitségük (babysitter vagy bejárónő, takaritó stb).

A tanulmányutat előkészitettem, ezen keresztül bevethettem turisztikai és szervezési tudásomat, valamint a kapcsolatrendszeremet is aktivan bevonhattam. Az egyetemi szabályzások miatt idén nem, de jövőre megvalósulhat a program. Addig várhatóan számtalan előrelépés lesz a nők jogaival és helyzetével kapcsolatban, mind Magyarországon, mind a világ többi részén.

Jégcsap

A jégcsapok létezése eddig nem igazán hatott meg. Most viszont felhivták magukra a figyelmet.

Az ablakomban több jégcsap is növekedésnek indult, szépen befurakodva a kilátásba. (A képen látható jégcsapok nem az én ablakomat diszitik, s a kilátás sem ez tőlem.)

Az ereszről 3-4 nap alatt félméteressé nőttek a jégcsapjaim. Szépen haladtak lefelé, egyre inkább belógva az ablakba, a kilátásba. Ezek szerint eléggé hideg van odakint... Aztán nem is a legfagyosabb időben lettem figyelmes a természet eme csodáira, hanem mikor kisütött a nap. Az átlátszó üvegoszlopokon csodásan átfénylett a nap sugara!

Rá kellett jönnöm, hogy a jégcsapok az időjárás változásaival mozognak együtt. Nem jönnének létre, ha nem kezdene olvadni a hó, s nem fagynának meg, ha nem lenne elég hideg. A napközbeni felmelegedésnek köszönhetően indul el a létezésük, aztán az éjjeli fagyok konzerválják, jó alapot létrehozva a következő olvadós napnak.

Valahogy igy vagyunk mi is, én is. Megfagyunk, megdermedünk, télen kicsit begubózunk, elzárkózunk a külvilágtól. Aztán néha kiengedünk, felengedünk. Bizunk, remélünk, s akkor elkezd növekedni a fagyos jégcsap, melegszik a levegő, új reményeket, új formákat hoz létre az idő.

Az ereszen található jégcsapjaim a mai napsütésnek köszönhetően szépen letöredeztek, eltüntek. Remélem igy tűnnek el a bennem található jégcsapok is.

"A jégcsap egyre nyúlik,

a csöppje már nehéz,

egy-egy kis tócsa pattan

s szeliden égrenéz."

(Radnóti Miklós: A téli napsütés)

Mrs. Cleveland

Szeretem elolvasni ismert és példaértékű nők életrajzát. Legutóbbi washingtoni látogatásom alkalmával a first lady kiállitáson figyeltem fel egy számomra ismeretlen, de mégis ismerősnek tűnő elnökfeleségre: ő Frances Cleveland.

Grover Cleveland két periódusban is elnök lett. Először 1885-1889 között, majd 1893-1897 között. Itt most nem az ő elnöki vivmányairól, inkább a feleségéről irnék.

Frances sokkal fiatalabb volt a férjénél, 21 évesen ment férjhez az akkor már megválasztott elnökhöz. Az esküvőjük a Fehér Házban volt, ez azóta sem fordult elő egyik elnökkel sem. Frances apja korán meghalt, az ő végrendeletének volt a végrehajtója Mr. Cleveland, igy ismerte meg a lányt. Sokan úgy gondolták, hogy Frances anyját fogja elvenni, de meglepetésre a fiatal lányt kérte meg.

Frances felmenői angolok New England vidékéről. A lány egyetemre járt, még be sem fejezte a tanulmányait, mikor megkérték a kezét. Férje Európába küldte tanulmányútra, hogy több országot bejárva megismerje az ottani tradicionálisabb kultúrát. Esküvőjük után a Fehér Házban és egy közeli privát birtokukon éltek. Négy lányuk és két fiuk született.

Francesre fiatal kora és csinos alkata miatt figyelt fel a korabeli sajtó. Sokat irtak öltözködéséről, frizujáról, a nők követték az ő stilusát. Magas, barna hajú és barna szemű nő volt. Férje mellett aktivan részt vett női szervezetek támogatásában, elnökségében. Fiatalon, 44 évesen megözvegyült, majd újraházasodott.

Frances Cleveland életrajza

Arisztokrata családok

Arisztokratákkal, nemesi családok leszármazottaival nem gyakran találkozunk. Arra lettem figyelmes, hogy én több magyar nemesi család leszármazottjával találkoztam amerikai tartózkodásom alatt, mint annak előtte.

Az egész amerikai kalandom egy ilyen nemesi leszármazottal kezdődött. A Jármy család fiatal leánya úgy gondolta, hogy én alkalmas lennék egy amerikai ösztöndijra. Ő ültette el bennem a gondolatot, ami utána megvalósult. A Jármy család eredetileg Szabolcs megyéből való, a Jármi nevű településről. Van azonban családi birtok sokfelé, épp a Mándokkal határos Eperjeskén is az ő tulajdonuk volt a kúria.

Eperjeske, Jármy-kúria

Ha már Mándok, akkor Forgách grófok. Mindig is foglalkoztatott a helyi nemesi család története, hogy vajon mi történt velük a háborúk és államositás után. Aztán az amerikai ösztöndijam alapitójáról kiderül, hogy ő épp Forgách nevezetű, ch-val és nem cs-vel. Van-e kapcsolat, nem tudom, ő Gyöngyösről származik ugyan, de a Forgáchoknak sokfelé volt birtoka, s ki tudja hol van leszármazottja.

Mándok, Forgách-kastély

Az idei karácsonyt két amerikai magyar család vendégeként töltöttem. Az egyik családban kiderült, hogy a Geréby család leszármazottai. A nagypapa menekült el a háború után Magyarországról, hozta magával feleségét és egy kislányukat. A gyerekszám aztán szépen felduzzadt ötre: öt szépséges leányuk lett, aki apai oldalról a Geréby, anyai oldalról a Pálffy nevet örökölte. Az ő gyerekeik velem egykorúak. A család nevét viseli még odahaza a lajosmizsei Geréby Kúria Hotel.

Geréby-kúria, Lajosmizse

Washingtonban pedig a Széchenyi család még élő leszármazottjával találkoztam. Széchenyi Istvánnak egy fia volt, az ő unokája az, aki jelenleg amerikai magyarként a magyarok érdekeit képviseli Washingtonban. Az ő neve Teleki, egy másik neves családból, a miniszterelnök Telekitől...

Idő

Új év, 2012 vége, 2013 kezdete. Nem igazán szeretem a szilvesztert, az évváltást. Olyan, mintha egyetlen éjszaka alatt öregednénk egy évet. Mikor visszanézünk az elmúlt évre, olyan, mintha egy pillanat alatt elrepült volna.

Az idei szilvesztert nem társaságban, ünnepléssel, hanem magamban töltöttem. Jó volt hátranézni, lenyugodni, kicsit feltöltődni. Hangos ünneplés és felesleges fecsegés helyett inkább befelé nézni. Egy jó film és egy jó könyv társaságában.

A könyvről szeretnék most beszámolni. Mitch Albom-tól eddig egy regényt olvastam, s mivel az tetszett, igy esélyt adtam a most megjelent új könyvének. A cime The Time Keeper, vagyis Az időmérő. Vékonyka kis regény, három szálon futnak benne az események, amik egyszer csak összeérnek az időben. Az időmérő az a halhatatlan, csaknem istenszerű alak, aki többezer évvel ezelőtt elkezdte számolni az órákat, perceket, napokat, napórát készitett, majd naptárat. "Jutalma"  a halhatatlanság lett: magányából figyelheti a világ körforgását, az emberek halandóságát, saját szeretteinek elvesztését. Halhatatlan lett, de nem boldog.

Feladatot kap: a földre visszatérve két ember életét kell megváltoztatnia, bebizonyitva nekik az idő értékét. Az egyik egy tinédzser lány, aki szerelmi csalódása miatt öngyilkosságba menekül. Ő az időt eldobja, túl akar lenni az életen. A másik egy idős férfi, akinek a betegsége miatt már csak rövid idő maradt az életből. Ő az időt szeretné megvenni, gazdagságával örök életet nyerni.

Az időmérőnek köszönhetően egyikőjük terve sem sikerül. Sem halál, sem örök élet nem jön megoldásként, viszont megtanulják értékelni a jelent, a kiszabott időt. Mert nincs korán és nincs későn. Csak a jelen idő van.

Nekem ugyanezt tanitotta egy lelkigyakorlaton egy apáca. Élj a mának. Ezzel nézek az új évbe. Legyen tartalmas, elégedett új évünk!

"Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." (Préd. 3:1)