Valahogy nem tudok elszakadni az egyetememtől. Már nem köt oda tanulás, nem köt oda munka, ám hetente legalább egyszer mégis előfordulok ott.
Rájöttem: ahhoz, hogy egész ember maradjak, igenis fontos a test és a szellem ápolása. A szellemiekkel sosem volt gond, mindig is sokat olvastam, akár van munkám, akár nem, mindig követem a szakmai hireket, fejlesztéseket, trendeket. A testmozgás is mindig része volt a napjaimnak, ha nem is túl intenziven, de hetente egyszer-kétszer biztosan, hogy csináltam valami sportot, futást, biciklit, vagy túrát.
Most épp a John Carroll nyújtotta lehetőségeimről akarok beszámolni. Először a test megmozgatását kezdtem el a végzés után. Korábban is jártam az egyetem sportközpontjába úszni vagy jógázni. A jóga hatásával szemben eléggé szkeptikus voltam, viszont az egyórás órák után mindig be kell látnom: a gerincemnek igenis szüksége van a nyújtó, erősitő és mindent átmozgató gyakorlatokra. Nem beszélve a jóga lélekre kifejtett megnyugtató hatásáról.
A szellemi töltetet az egyetemi tanulmányaim adták meg korábban. De mi a helyzet a végzés után? Valahogy csak elértem, hogy mégse szakadjon meg a diákságom: egy ismerős tanár spanyolóráira jártam be az elmúlt félévben. A nyelvekkel mindig is szivesen foglalkoztam, ha már Amerikában vagyok, akkor az angolon túl miért is ne tanuljak meg kicsit a második legfontosabb nyelven? Igy 5 leckén és egy féléven túl még tart a lelkesedés.
Márcsak egy dél-amerikai országba kellene elutazni letesztelni a nyelvtudásom. Vagy Indiában a jógatudományom...
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése