New York, kultúrsokk

Majd másfél év után újra New Yorkba keveredtem. Legutóbb nem terveztem a látogatást, de mivel törölték a gépem, kénytelen voltam három napot várni, hogy Európába jussak. Akkor a téli várost láttam, a főbb turisztikai látnivalókat.

Most egy konferenciára érkeztem, a AHEA (American Hungarian Educators Association) éves gyűlésére, amit idén Brooklyn egyik egyetemén tartottak. Nem volt sok időm készülni az útra, sem az előadásomra.

Kilátás Brooklynból Manhattan-re

Csütörtökön hajnalban indultunk egy kisbusszal Clevelandből több itteni tanárral, előadóval. 9 órás utunk után délután érkeztünk meg a felhőkarcolók közé. Brooklyn New York egyik városrésze, a Manhattan szigettől keletre a Long Island-en (ami egy különálló sziget) van. A szigetet jónéhány hid köti össze a városmaggal, az East River túlsó oldalán már a manhattani felhőkarcolók magasodnak. A hidak közül a  fémvázas Manhattan Bridge és a vöröstéglából épült Brooklyn Bridge visz át a városközpontba.

Brooklyn

Brooklyn-nak sajátos hangulata van. Kevés itt toronyház, annál több 4-5 szintes lakóépület van. Ezeket apró téglából épitik, az oldalukon a filmekből jól ismert tűzlétrákkal, a bejáratok előtt apró angolos előkert és lépcső. Ennek a városrésznek is van központja városházával, birósági épülettel, parkkal, bevásárlóutcával, s kirakodópiaccal! A sok szines arcot leszámitva szinte Európában érezném itt magam.

Brooklyn, Borough Hall - városháza

Mivel a főbb turisztikai látnivalókat már korábban láttam New Yorkban, most inkább kulturális élményekre vágytam. Szinházra, múzeumra, esetleg koncertre. Volt is minden, szép sorjában. Persze a fő program a konferencia volt (erről talán majd egy külön bejegyzést irok), de azért eljutottunk másfelé is.
Péntek este halmoztuk az élvezeteket. Először a Magyar Konzulátus fogadására mentünk. A Konzulátus promonens helyen van, az 52. utcán. Itt sajnos nem tudtunk végig maradni, ugyanis a Julliard (ami New York és az egész USA legjobb művészeti iskolája) diákjainak operaelőadására kaptam meghivást.
Az egyik clevelandi tanárbarátom lánya itt tanul, s ő szerzett jegyeket az előadásukra. Ő maga hegedűszólót játszott a szinpadon az egyik jelenetben. Don Giovanni-t játszották, hihetetlen jól. Szokatlan élmény 2o-25 éves fiatalokat látni a szinpadon. Még szokatlanabb, hogy Mozart operáját eredeti olasz nyelven adták elő (persze angol feliratozással). S a leghihetetlenebb, hogy a 8 főszereplő közül csak ketten voltak fehérek: egy fekete és a számtalan ázsiai művész-diák simán leénekelte a többieket.

Brooklyn is zöld!

Szombatra szinházat terveztünk, a Broadway-en akartunk egy musicalt megnézni. Az esti előadásokra délutántól lehet féláru jegyeket kapni, de a mi általunk preferált programra nem volt épp jegy. Viszont nem maradtunk program nélkül: aznap este a new yorki magyar fiatalok havi találkozójára (Hungarian Social Event) mentünk az egyik bárba. Igen, itt is szép számban élnek magyarok, a várost járva nem egyszer hallottunk magyar szót.
Az esti program két helyi designer bemutatójával kezdődött, az egyikőjüket ismerem korábbról, főként miatta mentünk az egészre. Egyikőjük egy sportos férfimárkát mutatott be, a modellek itt élő magyar fiúk voltak. A másik designer női ruhákra nyomott magyaros motivumokat. Az ő modelljeinek a frizuráját és sminkjét egy helyi magyar szalon készitette.
A bemutató után iddogálás és beszélgetés vette kezdetét, majd aki birta, egy táncos helyen folytatta a mulatozást. Mi nem birtuk, igy hazaindultunk.


Pince Műhely

AHEA