Ez a cime annak a magyar filmnek, amit a Clevelandi Filmfesztivalon láttam a hétvégén. A cim elég morbid, a film témája ennél sokkal szinesebb. Kicsit hosszú, néhol vontatott, ám mégis nagyon ajánlom megnézésre. Sőt, amolyan imázsfilmnek is beillik, akár Magyarországot, Budapestet is lehetne népszerűsiteni vele. Az iró-rendező egy Amerikából hazatérő táncos-producert alakit. A halálba táncoltatott leány cimű táncprodukció szinre vitelére szerződik a saját öccsével, aki egy budapesti néptáncegyüttes vezetője. A szindarab és a film sztorija párhuzamosan zajlik: egy régi "népszokás" szerint a sok szeretőt tartó lányt a fiúk kitáncoltatták a teremből, s az holtfáradtan esik össze az ajtóban. A táncpróbák alatt, mögött fut a történet, a két testvér múltja, a jelen konfliktusai.
Gyönyörűek a képek Budapestről, Zsigmond Vilmos Oscar-dijas operatőr képei ezek. A profi táncért a Honvéd Táncegyüttes tagjai felelnek, akik között felfedezni véltem két ismerős táncost, ők épp tavaly jártak Clevelandben egy koncertkörúton. Csodás népzene kiséri a történetet, szépen kiegészitve a képeket.
A kritikák megoszlanak a filmről. A hazai vélemények nem fogadták osztatlan örömmel, sokan a tengerentúlról jött alkotó hollywoodi hatásvadász alkotásának tartják a filmet. Szerintem rég volt olyan magyar film, amit könnyen megértenek a külföldiek, s a képek, a zene, a tartalom miatt szivesen is utaznának. Az én amerikai barátaim, a clevelandi közönség legalábbis igy vélekedett.
A többit döntsétek el magatok, nézzétek meg a filmet!
Filmelőzetes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése