Emergency room

Nem véletlen, hogy nem jelentkeztem mostanában. Az elmúlt két-három hetem mottója lehetne a fenti cim: emergency room, vagyis sűrgősségi ellátás.

Amerikában ha mentőt hivsz, fehér rohamkocsi helyett a tűzoltók tűzpiros ambulance autója jön ki. Nekem most közvetlenül is és közvetve is volt közöm a tűzoltókhoz. Mintha folyamatosan tüzet oltanék és életet mentenék. Csak miközben a mások házát, üzletét és életét mentem, a sajátom majdnem porig ég...

Erre épp az emergency roomban ülve jöttem rá.
Mária nénivel két héten belül kétszer "sikerült" a 911-t (az itteni mentők-tűzoltók-rendőrség száma) tárcsázni. Az első alkalommal a szive akadozott, s mivel meggondolatlanul idejekorán hazaküldték, most újra vészhelyzet volt, csak éppen a tüdeje miatt. Ő a 9o. évében jár, s nincs családtagja, akit riaszthatna. Igy maradok én, aki bárhol és bármikor elérhető. Legalábbis elméletileg. Annyira nem felemelő a város túlsó végében kapni egy SOS-hivást, hagyni munkát, programot, s majd egy órát autózni reménytelenül, hogy mire odaérek mit találok.

Persze a kedves rohamkocsis tűzoltók hamarabb érnek mint én, stabilizálják a helyzetet, igy nekem már "csak" annyi a dolgom, hogy 4-5 órát üljek a nénivel a kivizsgálás eredményére várva, lelket tartva benne, az orvosokkal és házigondozó nővérrel elsimitani a pánik okozta súrlódásokat, s legfőképpen megoldást találni egy halaszthatalan problémára.

A néni azóta jobban van, majd egy hetet töltött kórházban. Naponta látogattam, intéztem a dolgait. Most került egy gondozóotthonba rehabilitációra. Ezidő alatt talán én is regenerálódom. Bár a vele kapcsolatos terhek nem tűnnek el. Sőt, a következő feladat (elég keményen fog hangzani) a halálra való felkészülés és felkészités lesz.

A közvetlen életmentés mellett közvetve is mentem mások életét. Van aki nem az életétől, hanem az élete során felhalmozott tárgyaktól búcsúzik. Január óta segitek egy kedves ismerősnek felszámolni a házát, ami eladásra vár.

Mindig is szerettem pakolni, rendet rakni, rendszerezni. Izgalommal tölt el, ha a pincében vagy a padláson kincsekre bukkanok. Hát most van alkalmam ebbéli mániámat kiélni: hetente kétszer egy öt fős háztartás 23 évi termését pakolhatom. Amellett hogy kincsekre bukkanok, gazdát kell találnom a felesleges holminak, meggyőzni a tulajt, hogy a kevesebb is bőven elég, s persze csillogósan szépre varázsolni a házat, amely új gazdára vár. Jól haladunk, sőt a ház tulajdonosa lehet, hogy el sem költözik, mert kezdi otthonosan érezni magát a kevesebb cuccal és több élettel teli házban.

S miközben mások életének és házának romjait és terméseit rendszerezem, mások halaszthatatlan problémáit oldom meg sűrgősségi határidővel, nincs aki a saját dolgaimat elvégezze.
Már ott tartottam, hogy megkérek valakit: vigye el helyettem az autót szervizbe, s tankoljon meg, miközben én nyomom a pedálokat. Vagy esetleg menjen el helyettem fodrászhoz, sétáltasson meg a jó levegőn, úgy hogy közben dolgozok, irok, vagy vizsgázom. Vagy csak legyen beteg helyettem, dőljön ki pár napra, mert én nem érek rá. Lehetséges?

Vészhelyzet van. Itt és most. SOS. 911. 1o4.