Esküvő, New Jersey

Nyár, esküvőszezon. Idén odahaza két meghivásom volt. Még mielőtt naivan azt hittem volna, hogy Amerikában majd megúszom a mennyegzői részvételt, kaptam két meghivót. Az egyikre tudtam elmenni, most hétvégén.

New Jersey kicsit odébb van, 8 óra autóval. Ha nem ennyire kedves ismerősök hivnak, akkor nem vállalom a kiméletlen utat. A kedves meghivás, no meg a kiváncsiság, hogy milyen egy amerikai-magyar esküvő hajtott, amikor útra keltem. Szerencsére társamul szegődött Noémi, akivel felváltva nyomtuk az autó pedáljait, s átkeltünk esőn, hegyeken, éjszakán.

Az amerikai esküvőkről már hallottunk, láttunk is jónéhány filmet ebben a témában. Itt általában délután van a szertartás, aztán vacsora következik, majd visszafogott tánc után éjfél körül zárul a party. Itt nincs reggelig tartó heje-huja, lánykikérés, menyasszonytánc és cigányzene. A mi ünnepségünk maximálisan megfelelt az amerikai gyakorlatnak. Van azonban néhány érdekesség, ami nálunk nincs odahaza. A menyasszony legjobb barátnője a maid of honor, az első nyoszojólány. Neki számtalan kötelezettsége van: ő szervezi a lánybúcsút, a bridal showert (ez egy party az esküvő előtt, ilyenkor ünnepélyesen megkapja az ajándékokat az ara, a hölgy ismerősöktől), s a maid of honor a tanú, ő megy be a menyasszony előtt a templomba. A vőlegénynek is van egy "jobb keze", ő a best man, aki most az örömanyákat kisérte az oltárhoz, illetve a vacsora megnyitásaként beszédet mondott.

A szertartás is különbözik, Amerikában ugyanis nincs polgári esküvő, a pap áldása egyben a hivatalos házasságkötést is jelenti. A templomból kijövet rizsszórás és rózsaszirom-eső helyett szappanbuborékokat fújtunk, igazán mesés, álomszerű hátteret adva az ifjú párnak.

A vacsora amerikai standardok alapján gyönyörű hófehér kör asztaloknál svédasztalos formában történt. Volt csokordobás (Noémi el is kapta:), tortavágás, nyitótánc, viszont aztán a gyerekeken kivül más nem merészkedett a táncparkettre. Sajnos. Az egész eseménynek igy este 1o-kor vége is lett, nem volt másnap fejfájás, délben kelés, meg maradék evés.

Mit tanultunk ebből a sajátos, amerikai eseményből? Azt, hogy egyszerűen, felhajtások nélkül is lehet örülni, s nincs szükség egy éves előkészületekre, három öltözet ruhára és egyéb felesleges kellékekre ahhoz, hogy együtt ünnepeljünk.

Persze én néhány magyar elemet biztos, hogy nem hagyok majd ki. Ha lesz rá alkalmam, egyszer.