Már többször nekikezdtem ennek a mondandómnak. Csak nem akarok sem csöpögős, sem felületes lenni a témában. Egyik itteni ismerősöm kérdezte még korábban: "Neked nincsenek barátaid Clevelandban?" Hát, itteni mércével mérve igenis sok barátom van. Friends. Nem több. Otthoni mércével mérve viszont egy igazi sincs.
Vannak barátaim, akikkel együtt megyünk moziba, vagy egy jót enni. Vannak mások, akikkel kirándulni járok. S megint vannak, akikkel az iskolai dolgokat beszélem meg. De egy sincs köztük, aki rám csörögne, hogy megkérdezze, hogy vagyok, vagy akire bármikor én rá tudnék csörögni, hogy csak csiviteljek kicsit.
Igaz, az otthoni barátok közül is egyre kevésbé "csörögnek" rám, vagy üzennek, irnak. Mindenki elfoglalt a maga életével, munkájával, boldogulásával. Felnőttünk.
Van viszont néhány igaz barát. Akiktől ugyan távol vagyok, de tudom, hogy ott folytatjuk, ahol egykor abbahagytuk. Akikkel bármikor együtt tudok nevetni, vagy sirni, még innen, a távolból is. Akikkel a felnőtt-lét közepette is vissza tudunk vedleni gyerekbe. Akikkel mindig őszinték és nyitottak vagyunk egymás felé. Tőlük kaptam a fenti képet, meg a mosolyt rajta. Igyekszem megőrizni, s megsokszorozva tovább adni.
Köszönöm Lányok!
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Krisztinka! Imádunk, bárhol vagy, vagyunk. Legyünk akár Guldenburgok, akár riviérai csábítók, netán bécsi Istennők, vagy az agárdi fűben hasaló tündérek. vagy csak egyszerűen barátok. Mindig. Ennyire egyszerű....
VálaszTörlés