Shopping

Arról már írtam, hogy többnyire online intézem a vásárlásaimat. Meg írtam az amerikai fogyasztói társadalomról is. Érdekes a helyzetem itt: a világ fogyasztói társadalmának középpontjában élek, viszont mégsem tehetem meg, hogy bármit ill. bármennyit vásároljak. Egyrészt egyik napról a másikra élő diákként nincs meg hozzá az anyagi hátterem, másrészt meg mivel ideiglenességre rendezkedtem be a tengerentúlon, így nem tudok felhalmozni (s aztán hazareptetni) túl sok holmit. Nagy önmérsékletet igényel tőlem, hogy ne vegyek könyvet, ruhát, virágot vagy éppen más kedves és hasznos dolgot. Ehelyett csak a tanulmányokhoz szükséges irodaszert, könyvet, némi élelmiszert, s tisztálkodóeszközt szerzek be, meg persze tankolok az autóba...

A sors fintora, hogy az egyik órám keretében az USA (s talán az egész világ) legnagyobb áruházhálózatáról, a Walmartról kellett előadást tartanom. Idejövetelem előtt ez volt az egyetlen amerikai üzletnév, amit ismertem, no meg persze ez volt az üzlet, ahol az első bevásárlásomat intéztem. Leginkább az otthoni Tesconak felel meg: mindenütt jelen van, saját márkás termékekkel, olcsó áron, egyszerű minőségben kapható itt minden. Csak illusztrálásképpen: az üdvözlőlapok kb. 5-6 teljes polcsorban vannak kitéve...

Egyik diáktársam az Aldiról tartott előadást. Amíg a Walmart a hipermarket kategóriát (mart, mall) testesíti meg, az Aldi a diszkontüzletláncok (discount shop) ékes példája. Az Aldiban 15oo féle termék kapható, viszonylag kis területen, a Walmartban pedig minimum 2oo.ooo fajta holmit lehet venni. Az osztálytársaim (s az amerikaiak többsége) inkább a nagyobb üzletekbe jár. Sőt, a diszkontláncokat nem is ismerik, vagy csak most, a válság idején kezdik megismerni. Ugyanis a választék összehasonlíthatatlanul kisebb (nincs például 15o féle gabonapehely), mint az óriásüzletekben, nincsenek eladók, nincsenek csili-vili polcok, s igen, még a bevásárlókocsi is érmével működik, nincs rá alkalmazott, aki mosolyogva visszaviszi tőled (ahogy az átlag üzletekben szokás). Érdekes ez: míg otthon válogathatunk a Profi, Penny Market, Lidl és Aldi között, addig itt szinte ciki egy ilyen jellegű üzletbe bemenni. Pedig jómagam is inkább ezeket preferálom, mivel nemcsak pénzt, hanem időt takarítok meg, ha ide betérek.

S még mindig csak tanulom az amerikai üzleteket és a bevásárlás mikéntjént. A tanárom viccelődve meg is jegyezte, hogy kb.6 év kell a megismerésükhöz. Hát igen, bajban is vagyok, amikor valami apróságra van szükségem (pl. konnektorátalakító): milyen üzletbe menjek, s ott hol keressem? Az utakon autózva látom a sok feliratot, de mit rejtenek a villogó fények? Még véletlenül sem látni egy ismerős, európai nevet...

Barkácsáruház a Lowe és Home Depot, volt is mindkettőről Harvard esettanulmány a business órámon. Van Office Depot (hurrá, mint otthon) az irodaszereknek, BestBuy az elektronikai cuccoknak, Giant Eagle és Marc's elsősorban élelmiszernek, Target háztartási és ruhafélének, Kohl's és JCPenney a ruháknak, kisebb Farmer's market friss gyümölccsel, zöldséggel, húsáruval. S ezek csak a tömegüzletek, emellett vannak az elegánsabb áruházak, Macy's, Dillards, Bloomingale's, Nordstorm. Ja, s államonként eltérő, hogy milyen üzletek vannak jelen, illetve mi a kínálatuk.

Ami még nagy különbség az otthoni viszonyokhoz képest: itt nincsenek kis üzletek, belvárosi bevásárlóutcák. A márkaboltok és hatalmas üzletek egymás mellett, a város peremén elhelyezkedő bevásárlóközpontokban sorakoznak. Vagyis kizárólag autóval lehet bevásárlást intézni. S nincsenek kirakatok sem, így az élményvásárlás, a kirakatnézegetés lélekemelő élménye is kimarad számomra.

Hát ennyit elsőre a shopping témaköréről. Éppen shopping-elvonón vagyok: ha tehetem, nem megyek be sehová, így kímélve a pénztárcámat, s elkerülve a sok vásárlásra buzdító ingert.