"Az álmunknak elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy sosem veszítsük szem elől." Oscar WildeEgy filmben hallottam a fenti idézetet, ahol a főhős (Sophie Marceau) felnőttként szembesült azzal, hogy nem valósította meg a gyerekkori álmait. Sőt, el is felejtette az álmait, csak éppen egy titkos közreműködő segítségével megkapja azokat a leveleket, amiket 7 évesen írt a felnőtt önmagának.
Éjszaka mostanság sokat álmodom: emberekről, akik hiányoznak, s a messzi távolban élik az életüket, illetve történésekről, amik valahol a valóság és a vágyaim keverékei. Nappal pedig a gyerekkori álmaim villannak be a fejembe, mesék, dalok, illatok, képek formájában. Hol a határ álom és valóság között? Én mostanság nagyon távol vagyok az álmaimtól....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése