Monitor

Két dolgot látok mostanában legtöbbször magam előtt: a számítógép monitorát és az autóm szélvédőjét. A kettő között kevés lehetőségem van például mások szemébe nézni, vagy csak úgy nézelődni, feltöltődni a tájban, vagy valami nyomtatott olvasmányban...

A technika ördöge utólér. A számítógépet muszáj bekapcsolnom, hogy elinduljon a nap, hogy működjenek a dolgaim. A monitort bámulva nemcsak a dolgozataimat írom, a szakirodalmat olvasom, az egyetemi ügyeimet intézem, hanem itt tartom a kapcsolatot az ismerősökkel, emilben, skypeon, facebookon. A spontán, s bárhol megejthető telefonhívások és személyes találkozók helyett egy géphez vagyok kötve, ültetve, s a társalgás az időeltolódás és egyéb elfoglaltságok közepette is nehezen jön össze. Nem beszélve arról, hogy a leírt szavak nem mindig azt a jelentést viszik a címzettnek, amit szóban, ill. személyesen szándékoztam volna mondani...
Mondhatnám, hogy egyek vagyunk a számítógépemmel, de nem. Sőt, egyre inkább gyűlölöm bekapcsolni, elindítani, mert csak ez van nekem, ami életben tart, s a külvilághoz köt. Néha előfordul, hogy más munkáim miatt nem vagyok gépközelben egy napig, ilyenkor jó felszabadulni a billentyűzet fogságából. A billentyűzettől, ami hol magyar, hol angol, legtöbbször ékezet nélküli és nem mindig segít, hogy helyesen írjak, s jól fogalmazzak. Az egynapos távollétek után viszont nem bírom behozni a lemaradást az emilekkel, hírekkel és egyebekkel... Szóval monitor-ügyben nincs hétvége és nincs szabadság.

A drága jó monitort nézem tv helyett (tv és csatornák hiányában), itt olvasom a híreket (nyomtatott sajtó hiányában), keresek útvonalat (térkép hiányában), nézek filmet (DVD-lejátszó hiányában), s hallgatok zenét (CD-lejátszó hiányában). Na persze még mielőtt azt hihetnénk, hogy milyen multifunkcionális vagyok, hát nem. Az előbbi elfoglaltságokból örülök ha egyszerre egyet tudok, s azt is a sok kötelező tennivaló közé szorítva.

Éljen a technika, s az önként vállalt technikai rabszolgaság. Lehet, hogy monitor-elvonóra kellene mennem?