Az utóbbi időben elég mohó lapolvasó lettem. Figyelem az újonnan megjelenő magazinokat, a lapok változó stílusát. Ha külföldön járok, mindig felmérem az ottani kínálatot is. Még akkor is, ha nem beszélem a nyelvet, hiszen izgalmas látni, milyen témákkal és milyen mélységben foglalkoznak. Persze a kedvenceim a lakberendező és kreatív magazinok, ezekből van is egy szép nemzetközi gyűjteményem.
A legutóbbi felfedezésem a Nők Lapja Psziché kiadványa. Ez egy tematikus pszichológiai, lélektani témákkal foglalkozó lap, hasonlót láttam már a franciáknál. Jók a témacsoportok (párkapcsolat, állásügyek), színvonalasak a szerzők. Az abszolút kedvenc cikkem Müller Péter írása. Már a Nők Lapjának írt rovatában is izgalmas témák bontakoztak ki a szeretetről, párkapcsolatról, elmúlásról. A Pszichében a szerelem végéről, ill. annak kezdetéről ír. Jómagam is többször tűnődtem már azon, hogy pontosan meghatározható-e egy szerelem, a vonzalom kezdete, ill. mikor észleljük, hogy vége. Vannak felejthetetlen pillanatok és pillantások, amik elindítanak valamit, a végét nehezebb beazonosítani talán.
Nagyon sok könyv, cikk, film jelenik meg mostanában, amiben azt fejtegetik, hogy mi a boldog (pár)kapcsolat titka, mit kell tennie az egyik vagy a másik félnek stb. Túl sok is a feldolgozásra váró irodalom ezen a téren. S igazán választ, egyik sem ad. Valahogy úgy van ez, mintha járnánk a lényeg körül, s közben a lényeget nem említjük, ill. elfeledjük mindennek az alapját. Azt, hogy szeretni kell és kész. Nem tudományosan alátámasztani, megindokolni, érvelni, megkérdőjelezni, hanem érezni, megélni és örülni neki, s igyekezni ezt minél tovább fenntartani. De hát a gondolkodó ember agyal, elméleteket gyárt, és keres. S a végén nem talál igazi választ. Mert hát a válasz bennünk van, legbelül, csak nehéz vele szembenézni, nehéz elfogadni.
De azért izgalommal várom a Psziché következő számát. Legalábbis a gondolkodó-kereső felem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése