Pár hete egy érdekes előadáson vettem részt. Egy indiai misszionárius, Arthur mutatta be a tevékenységüket a Mumbai-ban működő keresztény alapítványnál. A képek, filmrészletek és elbeszélése alapján a Gettómilliomos film kockái elevenedtek meg előttünk. Az, amit a filmben láttunk, több mint valóságos. Mumbai utcáin több millióan élnek bádoglakásokban, a gyerekek az utcán koldulnak, szervezetten folyik a prostitució, a gyerekek megvakítása, a maffiába való szerveződés.
Viszont, amit az előadáson Arthur megmutatott, az ennek a kilátástalan világnak a másik oldala. Az, ahol van remény. Ez a neve az alapítványuknak is Sahaara hindi nyelven reményt jelent. S ők reményt adnak. A semmiből indultak, elhivatásuk volt az alap, s azóta folyamatosan bővül a tevékenységük. A tanulatlan gyerekeknek iskolaelőkészítőt szerveznek, a prostituáltak gyerekeit befogadják, a börtönben majd azután rehabilitációban szolgálnak, átképző kurzusokat indítanak munkát keresőknek, s még számtalan más dologgal foglalkoznak.
S ami nekem a legtöbbet elmondta a lelkületükről, az a vezető mosolya volt. Ez a mosoly képviseli az elszántságot, s a tenniakarás örömét.
Bővebben az alapítványról itt olvashattok:
http://smilefoundationindia.org/p_sahaara_charitable_society.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése