Karrier vagy család?

Ismét egy olyan témát fejtegetek, amiről elég sokat cikkeznek az utóbbi időben. Mi a nők szerepe, helye a társadalomban? Tanulni, dolgozni, karriert építeni, vagy házasodni, gyereket nevelni, családi hátteret biztosítani?
Két filmet is láttam, ami ezt a témát járja körül. Mégpedig nem napjainkban, hanem az 50-60-as években. Vagyis ez már akkor is kérdés volt, bár a választási lehetőségek nem voltak ilyen egyenlő súlyban.

Az Egy lányról (eredeti címe An Education) most fut a mozikban. A 60-as évek Angliájában játszódik, ahol az érettségi előtt álló, jól tanuló lányt kicsit kimozdítja az általa gondolt (és szülei által neki szánt) pályáról egy férfi. A férfival együtt a lehetőség a könnyed életre, boldogságra, családra. Így ő dönt: tanulás helyett család. Viszont mégsem lesz sikeres a love story, s így a lány belátja: a saját útját kell járnia, s szépen továbbtanul.

A másik film a Mona Lisa mosolya pár éve készült. Julia Roberts egy 30-as tanárnőt játszik, akinek feltett szándéka, hogy lánydiákjait a továbbtanulásra, saját álmaik megvalósítására sarkallja. Viszont a lányok könnyedén feladják a hivatalos pályát, a kérőik, majd férjeik hatására lemondanak az egyetemről és beérik a háziasszonyi szereppel. Ám ez sem marad így: a csalódott feleség mégiscsak a tanulást választja. Akár azzal a veszéllyel is számolva, hogy így magára marad.

A két film ugyanazt hangoztatja: a nőknek nem is olyan egyszerű dönteniük, és teljes értékű emberként a saját útjukat járniuk. Ahogyan filmbéli tanárnő is megfogalmazza: "Azt hittem a jövő vezetőit képezzük, de úgy látom, csak a jövő vezetőinek feleségeit." S bár a filmek a múltba vezetnek vissza, mégis nagyon a jelenről szólnak.
Ma sem olyan könnyű a döntés. Sokan vagyunk úgy, hogy szeretnénk ezt is és azt is: tanulni, dolgozni, a munkában magunkat megvalósítani, s emellett persze családot is. Lehet ezt a kettőt együtt? Sokat figyelem a vezető nőket, s hát a példájukat látva be kell vallanom: aki sikeres a pályáján, az általában lemondott a családi boldogságról. Én viszont megfordítanám: mi lenne, ha sikeres lennék a családban, s emellett nem kellene lemondanom a munkahelyi kihívásokról? Persze ehhez szükség van a társadalom hozzáállására, a munkáltatók megértésére is.
Talán még van időm, hogy kivárjam, amikor a kérdés nem kérdés lesz, hanem lehetőség