Munkátlanul

A munkanélküliségről írni nem egyedi dolog manapság. Sőt, a munkanélküliségről újat írni, az talán a különleges.
Ezért az elméleti fejtegetések helyett inkább a fenti viccet idézem, okuljon belőle mindenki saját maga. Épp a napokban az egyik filmben hangzott el: "Ha felmondanak neked, akkor az egy jel, hogy nem a neked megfelelő munkahelyen voltál eddig." Ehhez én hozzátenném egy máshol olvasott gondolatot: "A siker tanulás a kudarcból."

Részemről sikeresnek fogom fel a mostani helyzetem, bár földi mércével mérve alul maradok a pillanatnyi elvárásoknak, de a legfontosabb, hogy én mit érzek, hogyan értékelem magam. Ehhez jön persze a mások általi, munkahelyi visszajelzés, mérce. Ez néha elég ellentmondásos is tud lenni: miközben a közvetlen főnök alul értékel vagy éppen nem értékeli az erősségeim, aközben a több szinttel fölötte lévő nemzetközi szakmai plénum a "legjobbnak" kiáltja ki az általam képviselt tudást.
Én ezzel megyek tovább, más irányba, a számomra fontos mérce mentén haladva.