Az amerikai doktori tanulmányaimról már írtam korábban. A második félévben egy olyan tárgyat vettem fel, aminek a keretében 2 hetet külföldi terepen töltünk. Minden félévben máshol van az óra, s most épp Kuala Lumpur, Malajzia fővárosa lett a kiválasztott helyszín. Vagyis nem én döntöttem, hanem a tanulmányaim, mikor ide utaztam.
Malajziáról nem igazán tudtam infókat. Az órai munkánk keretén belül volt irodalom, cikk, videó, ami ezzel foglalkozott. Megtudtam, hogy Dél-Kelet Ázsia egyik fejlett országa ez, ahol kb. 30 millió ember él egy Magyarországnál háromszor nagyobb területen. A térképen keresve Thaiföld alatt találjuk Malajziát, az indonéz szigetvilág fölött. A főváros a szárazföld belsejében fekszik, vannak hegyei 2000-4000 méter magasságig, sok folyó, s persze tengerpart. Az Egyenlítőtől a 3. szélességi körön fekszik, vagyis ilyen közel még nem voltam a Földünk közepéhez. Az éghajlat trópusi. Az ország muzulmán, bár a gyarmatosítóknak köszönhetően van hagyománya a kereszténységnek is.
Az órám címe Kuala Lumpur Overture, vagy Immersion Trip. Az overture a zenéből a nyitány, az egyetem ezeket az órákat a képzések elején ajánlja, amolyan bemelegítés a teljes képzéshez. Az immersion alámerülést jelent. Nekem ez lett a kedvenc szavam itt. Alámerültünk a helyi kultúrába, az emberi kapcsolatokba, gazdasági, egyházi, szociológiai témákba, az ételekbe. Fully immersed. S az alámerülés megújulást, feltöltődést, új látásmódot, ötleteket hozott. Például a saját országom dolgaival kapcsolatban, vagy éppen nemzetközi együttműkésre.
De mibe is merültünk alá? A 12 napig szünetmentesen voltak óráink, reggel 9-től este 6-ig minimum 5-6 előadásunk volt. Az előadóink között voltak amerikai és helyi professzorok, üzletemberek, lelkészek, kormányzati tisztviselők, non-profit szervezetek vezetői. Hallottunk az ASEAN-ról, ami a Délkelet-Ázsiai Államok Szövetsége és anno tanultam erről a közgáz képzésen. Kína előretörését a One-Belt-One-Road kezdeményezés fémjelzi, ami a szárazföldi és vízi utak fejlesztését jelenti Kínától Európáig. Többek között ennek köszönhetően épül gyorsvasút Magyarországon, hogy a horvát kikötőkből minél hamarabb eljusson a kínai áru a kontinensre. De mi csak egy vagyunk a 60 közreműködő ország közül és a projekt vége 2049-ben lesz...
Katt a panorámaképre!
Malajziából nézve kicsit máshogy fest a világtérkép. Európa túl messze van és aprócskának látszik. A meghatározó szereplők itt ázsiaiak, például Kína és India - Malajzia épp e kettő között fekszik és játszik fontos logisztikai, gazdasági szerepet. Egy ugrásnyira - no azért 6-7 órás repülőútra - van Ausztrália és Új-Zéland, s Amerika felé nem nyugatra kell elindulni, hanem keletre. Viccesen meg is jegyeztük a "nyugati" osztálytársakkal, hogy Malajzia a jövőben van: Európához képest 6-7 órával kel fel korábban a nap, míg az USA 12-15 órányi lemaradással követi csak a maláj időt...
S sok mindenben jár előttünk ez a "kistigris". A főváros fejlődik, rengeteg az építkezés. Ha itt házat építenek, az 40 emeletnél kezdődik... Vadonatúj gyorsvasút és metró köti össze a városrészeket, a belvárosban pedig ingyenes az összes buszjárat, ezzel sarkallják az autósokat tömegközlekedésre. A belváros toronyházait légkondicionált függőfolyosók kötik össze, vagyis nem kell a hőségbe kimenni, az utcán a forgalommal bajlódni, csak a megfelelő irányba vivő függesztett sétányon kell elindulnunk. A légkondi itt alap, az autók, a járművek, a házak mindenütt hűtöttek. Persze van, hogy leizzadunk két épület között, az itteni 32 fok 42-nek tűnik a hatalmas páratartalom miatt.
Az országban van kőolaj és földgáz termelés, az építkezésekre a nyersanyagot is belföldről nyerik. Van autógyártás, sőt két saját autómárkájuk is van. A közlekedés angolosan az út bal oldalán történik. Elsőre olyan, mintha vezető nélküli autók járnának, csak idővel szokom meg, hogy a sofőr a túlsó oldalon ül. A közlekedés jól szervezett, vannak autópályák, vonatok, országot behálózóm buszjáratok és repülőjáratok is. A közbiztonság is normális, semmi rendkívülit nem tapasztaltunk.
Persze vannak rosszabb kerületek, ahová sötétedés után nem célszerű egyedül sétálni menni. A helyek, ahol mi jártunk általában zárt, őrzött udvarok és utcák voltak, ahová csak az arra illetékesek tudtak behajtani. Rengeteg a bevásárlóközpont, ilyen hatalmas, s sokszínű üzletsorokat sehol nem láttam még Európában vagy Amerikában. Egymás mellett sorakoznak itt az általunk is ismert európai (Zara, Mango, Tesco, Topshop) és amerikai brandek, kiegészítve a japán, koreai és egyéb ázsiai üzletekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése