Leginkább kínai éttermeket, kifőzdéket lehet találni. Minőségben az útszéli wok- és grillhelyektől a felső kategóriás, 9 (!) fogásos vacsoráig mindent kipróbáltunk. Az egyes helyek látszólag különböző minőséget jelentenek, a valóságban viszont mindenhol frissen, helyi alapanyagokból készülnek a finomságok, s nincs olyan, hogy gagyi.
A 9 fogásos díszvacsora a záróalkalom volt a kéthetes kurzus végén. Az ételsorban volt leves, több főétel (hal, tengeri herkentyű, hús - többféle), s persze jóféle kínai tea. Errefelé nem igazán isznak alkoholt, lévén muszlim országban jártunk. A legtöbbször teát és jeges teát szolgálnak fel, de kérhetünk frissen facsart gyümölcslevet - erről majd később. A jeges tea nem az ipari, palackos, hanem rendes tea lehűtve jéggel. Valóban érezni a tea ízét benne!
Szóval a best of a luxusvacsorán egy egészben sült halacska volt, ami nyitott szájjal és szemmel nézett ránk a tálból. Ennek láttán páran nem kóstoltak bele, viszont aki bátor volt, az hófehér pihe-puha halhúst ehetett egy nagyon visszafogott ízvilággal.
A díszvacsora utáni helyet egy "steamboat" nevű étterem foglalja el nálam. Ez egy letisztult hófehér designnal berendezett modern étterem, ahol az asztalok közepén elektromos főzőlapon a kedves vendég saját magának készíti el a vacsoráját! A hozzávalókat egy patyolattiszta hűtőpultból vettük ki, színkóddal ellátott praktikus kis tálkákból. Szabadon lehet itt válogatni a tészták, zöldségek, húsok között. S mint a boltban, azért fizetsz, amit a kosaradba tettél.
A mi levesünk egy gyömbéres húsalapból indult, ehhez adtunk rizstésztát, rengeteg spenótlevelet, jamgyökeret, gombát, marhahúst, kukoricát. A hozzávalókat szakaszosan adtuk a tálhoz, s pár perc alatt készre puhultak. A levest csodaszép kínai porcelántálból ettük, a levét a porcelánkanállal, a tésztát és a húsbetétet pálcikával.
Egy különleges kifőzde "satay"-vacsorára látott vendégül minket. a "szati" egy kicsi húsnyárs, ami előre bepácolt csirke-, marha-, kecske-, vagy éppen bárányhúst jelent. A pác édeskés, pirosas színű. A kedves vendég kiválasztja, hogy melyik húst szeretné és hány nyársat bír megenni, majd a szakács nyílt láng fölött süti meg. Nyami. A húshoz lehet rizset rendelni, amit itt pálmalevélbe csomagolnak és háromszögletű formában főznek ki. A szatihoz mindig adnak mogyorószószt, ami földimogyoróból készült és nagyon hasonlít az amerikai peanut butter-re, de annál sokkal jobb. S persze lilahagyma és uborka jár még hozzá. Ez már "igazi" maláj étel. Ja és itt köretnek max. rizset vagy tésztát adnak, kenyeret soha. Alig esznek kenyeret, csupán reggelire.
Finom gyümölcsleveket ajánlott megkóstolni. A kókusz kötelező, nagyon frissítő és a levén túl a héj belsejében található kókuszhúst is kikanalazhatjuk. Bambuszprés készíti a "sugar cone" nevű italt, amit lehet kérni natúr, citrommal, gyömbérrel. Az éttermekben mindig van zöldalma, mangó, eper, ez itt mind nagy mennyiségben terem és hihetetlen finom az íze. Extrémebb ital a különböző szirupokkal ízesített szójatej vagy szóda, például a rózsavizes ital, ami csodás rózsaszínű és az arab mesék világába röpít az íze.
Na de menjünk tovább a kínai konyhától az indiaihoz. Ezt ugye ismerem már Indiából. Mivel Malajzia lakosságának egy jelentős hányada indiai, főként a déli vidékekről, ők saját éttermeket működtetnek. Az egyik népszerű családi étteremben tányér helyett banánlevelet kapunk, erre saját magunknak pakolhatjuk ki a különböző mártásokat, húsokat, szószokat. Az indiai roti és naan kenyér sajtos vagy fokhagymás változata kötelező kísérő, a vöröslő csirkehús, a barna marha, vagy épp a sárga curry szintén.
Muszlim vallású a többség, s emiatt disznóhúst csak kevés helyen találunk. A muszlim konyha a halal, ami az itteni kóser. Kínai éttermekben van lassan sütött disznóhúsi, de a többi helyen inkább csirkét és marhát választhatunk. Ottjártunkkor kezdődött a ramadán, a 40 napos böjt. Ez azt jelenti, hogy a muszlimok napkeltétől napnyugtáig nem esznek és nem isznak semmit! Még vizet sem. Viszont 7 óra magasságában, amikor lement a nap, a családok és társaságok közösen mennek az éttermekbe, vagy éppen terítenek meg az üzletük padlóján és hatalmas falatozásba kezdenek.
Nekünk első este volt részünk egy ilyen esti lakomában, ami külön ünnepnek számít. A szállodánk étterme 100 (!) féle helyi ételt készített el, amiket hangulatosan kialakított kültéri pultoknál vehettünk magunkhoz. A levest frissen melegítette át a szakács, hatalmas kondérban marhalábszárcsontok figyeltek, amiből egyet-egyet a levesestálba raktak és szívószállal lehetett a finom velőt kiszippantani...
Az édességek annyira nem jellemzőek. De házi jégkrém fenséges. Ezt legtöbbször családi kifőzdék árusítják, s saját mangóból, kókuszból, papajából mérik a finomságokat. Az éttermünk önkiszolgáló pultjánál saját magunk is készítettünk jégkrémet. Ehhez apróra darált jeget, cukornád-szirupot és színes rózsaszirupot használtunk, ehhez adtunk gyümölcsöket, mogyorót.
Gyümölcsöt végtelen mennyiségben és választékban találunk Malajziában. Óriási mennyiséget termelnek itt ananászból, a gépem leszállásakor csak annyit láttam, hogy sűrű pálmaligetek zöldellnek mindenfelé. Kókuszt ugye említettem. Banánból itt a kisebb méretű a honos. Nagy kedvencem a mangó, aminek a héja lehet világoszöld, világossárga, vagy narancs, de a belseje puha finomság. Papaja narancssárga húsát feldarabolva adják, ahogyan a különböző dinnyéket is.
A legextrémebb gyümölcs a durian, ezt a gyümölcsök királyának is nevezik. Hatalmas focilabda nagyságú kemény tüskés héja van, külön duriánárusok vannak, akik kérésünkre egy kisebb baltával feltörik. A gyümölcs belseje olyan, mint egy koponya, amiben a fehér vázban sárga húscikkek vannak. A gyümölcs puha, tapadós, édes-émelyítő. Elvileg valaki vagy szereti, vagy utálja. Megkóstolva túléltem, de nem vágyom rá. Igazi hősök voltunk, a csapatból csak hárman kóstoltuk meg. Ja, hogy miért írtam ennyit erről a dologról. Mert a durian Malajziában kikerülhetetlen, émelyítő szagát már messziről érezni, s a gyümölcsöt használják sütikhez, fagyihoz is.
Szóval aki ázsiai ízekre vágyik, annak elég, ha Malajziába megy. Ott megtalál mindent. S akkor még nem is szóltak a japán és vietnámi konyháról, amit szintén megkóstoltunk itt... S aki azt hitte, hogy csak a magyaroknál szól minden az evésről, az téved. A maláj reggeli konkréten meleg ebéd tálalva, Napjában minimum 4-szer esznek meleget, uzsonnára és vacsorára is! S ennek ellenére nincsenek nagyon elhízva. Talán mert sokszor esznek keveset, többfélét és egészségeset.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése