Azért nem csak kirándultunk....

Na szóval, a malajziai utam nem annyira a kirándulásokról, inkább a tanulmányokról szólt. A három hétből 2-őt konkrétan előadásokkal és diszkussziókkal töltöttem.

Elég durván beosztották az időnket: reggel 7.30-kor kezdtünk és este 6-ig, 7-ig sosem végeztünk. Ráadásul az órák után házi feladatként még össze kellett foglalnunk a nap eseményeit személyes naplóírás keretében...

 

Nem ragozom, fárasztó napok voltak. Az alvás 6 óra volt maximum, s az ébren töltött órák intenzitása csúcsra volt járatva. Kb. 25-en voltunk együtt, diákok 5 kontinensről (!!!), több, mint 10 országból. Európát egyedül képviseltem, de jelen volt itt Észak- és Közép-Amerika, Afrika 4-5 állama, Ausztrália, s persze néhány ázsiai ország.

 

A tanáraink is több földrészről érkeztek, őket egészítették ki a helyi előadók. A baráti hangulat rögtön kialakult, sokat elmond az, hogy itt nem volt különbség professzor és diák között. Sőt. Volt, hogy egy-egy diáktársunk tartott előadást!

 Az óráink helyszíne a UCSI University volt. Ez Ázsia top egyetemei között van, a legdinamikusabban fejlődő iskolák egyike. A 80-as évek végén, külföldi tanulmányaiból hazatérve alapította néhány keresztény fiatal, akik színvonalas oktatást akartak Malajziában létrehozni. Sikerült nekik. Az egyetem campus-a folyamatosan épül, növekszik. A vezetők körbevezettek minket az épp átadás előtt-alatt álló épületeken. Az egyik tetejére kosárlabda-pályákat tesznek panorámaterasszal, a másikon futball-stadion épül... Több, mint 10 ezer diákjuk van a világ sok országából, profi zenei, mérnöki, közgazdász képzéseik vannak.

Felsorolni is nehéz, hányféle témáról, milyen sok nagyszerű előadótól hallottunk. Az előadóink mindegyike nagyon jól beszélt angolul, ráadásul nagyon jó előadók is voltak, akik hol viccesen, hol komolyan osztották meg gondolataikat. 

 

Többször mentünk "terepszemlére", vagyis ellátogattunk cégek, non-profit szervezetek irodáiba. Az egyik ilyen alkalommal egy építő-ingatlanberuházó cég reggeli áhítatán vettünk részt, ahol a már nem éppen fiatal cégvezető személyes történetét osztotta meg velünk.  Egy másik, fiatalabb, energikus cégvezető profi HR-rel és irodakialakítással létrehozta a maláj "Google"-t. Bár ők nem az internetes keresésre, hanem luxus csempékre szakosodtak.

 Jártunk co-working irodában, ahol keresztény cégvezetőknek tartanak tréningeket, networking eseményeket, s persze irodateret. A vasárnapi templomlátogatásunk pedig kiegészült 4-5 előadással, ahol az egyes szolgálatvezetők számoltak be a munkájukról.

 

 Jártunk több non-profit szervezetnél, akik a rászorulókat támogatják. Például az őslakos vidékieknek segítenek tanulni, munkát találni, beilleszkedni a városban. Vagy éppen ifjúsági klubbot működtetnek, óvodát, iskolát alapítanak. Az egyik ilyen helyen egy érdekes "társasjáték" keretében csapatokban tapasztaltuk meg, hogy mit jelent minimális pénzből élni Malajziában, azt beosztani.

Személyes kedvencem a Dignity for Children nevű szervezet. Az egyik városi kerületben működtetnek Montessiori bőlcsődét, óvodát, iskolát, szakiskolát. Ösztöndíjat adnak a bevándorlók gyerekeinek. Arra tanítják őket, hogy bízzanak magukban, legyenek önállóak, találjanak munkát és érvényesülést. Saját varrodát, fodrászatot, képzőművészeti stúdiót és éttermet működtetnek. A tetőn pedig tetőkertet hoztak létre!

A munkájuk eredményét mi sem mutathatná jobban, hogy az apróságok közvetlenek, mosolygósak, s határozottan odajönnek bemutatkozni, kezet fogni, vagy éppen a 2 évesek kórusban köszönnek el tőlünk. 

Varázslatos volt ez a két hét tanulmányút. Mintha álmodtam volna. Egy új világba csöppentem, ahol annyira jól éreztem magam, hogy nem akartam felébredni...