A város utcáin járva ma rendezett, tiszta, biztonságos körülményeket találunk. Az írek közvetlenek és mosolygósak, sok a fiatal, a kisgyerek. Hogy lehet az, hogy Európa legnyugatibb országában ilyen kedves emberek évtizedekig a legrosszabbat kívánták egymásnak?
Az észak-ír konfliktus gyökerei korábbra nyúlnak vissza. Az Ír Királyság a 16. században lett Anglia, ill. a Brit Birodalom része. Mivel az angol király szembekerült a pápával és megalapította az anglikán egyházat, a reformáció elterjedt a szigetországban. Viszont az írek kitartottak a katolikus vallás mellett, ill. a vallási elkülönülés amolyan nacionalista törekvés is volt: ezzel bizonyították, hogy ők nem angolok, nem a nagy Anglia részei.
A város falai tele vannak falfestményekkel.
Voltak erőszakos évtizedek már a történelem eme korábbi időszakában is. A 20. század viszont kisebb fordulatot hozott: 1921-ben az ír sziget déli része Dublin központtal függetlenné vált, megalakult az Ír Köztársaság. Azonban a sziget észak-keleti része továbbra is a Brit Birodalom része maradt, az Észak-Ír "Kerület" központja Belfast lett.
Vannak még politikai foglyok a börtönökben.
A bonyodalmak a 60-as években kezdődtek. Az észak-ír katolikusok nem függetlenedni akartak, ezért éhségsztrájkba, utcai akciókba kezdtek. Az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) még a 20-as években alakult, amolyan paramilitarista szervezet. Most teljes erővel szállt szembe a brit rendőrséggel, katonákkal, politikusokkal, vagy éppen civilekkel. A több évtizedes háborúskodás közben csaknem 4000-en haltak meg és több tízezren sebesültek meg.
Első világháborús falfestmény, s a mai kor gyerekeinek rajzai.
A béke Tony Blair miniszterelnöksége alatt történt meg 1998-ban. Azóta fegyverszünet van, a fegyvereket mindkét fél beszolgáltatta. Elindult az ország fejlődése, megszűnőben a munkanélküliség, béke van.
A hálaadás és megbékélés szobra a város központjában.
A városban a Peace Wall (Béke Fal) emlékeztet az incidensekre. Ez a fal választotta el a katolikusok és írek lakta részeket Belfast nyugati felén. A falat dupla vaskapuk szakítják meg, ezeket a kapukat zárva tartották az éjszakai időszakban, hogy megakadályozzák a besurranó merénylőket.
A nyugat-belfasti katolikus kerületben tradicionális ír motívumok fogadnak: ír tánc, ír mezők, foci és kelta tündérek.
A lenti képen egy ír postaláda. Ugyebár Londonban és Nagy-Britania egyéb részein a királyi koronával díszített piros fém postaládákat látunk. Ahogy átérünk a katolikus ír területre, még a postaláda is az ír zöld színre vált...
A jobb oldali képen a "béke" szó ír és angol nyelven. Ez a Peace Wall melletti kapunál áll.
A kapu. Hatalmas fém útzár, duplán.
A Peace Wall egyik része. A háttérben a közeli katolikus templom.
A békés lakóházak falán a lojális protestánsok jelszavai, közvetlenül a sarki templom szomszédságában...
Ha szóba elegyedünk a helyiekkel, ők nyitottan nyilatkoznak az eseményekről. Szinte nincs olyan személy, akinek egyik családtagja, szomszédja, iskolatársa ne sérült volna meg a támadásokban. Komoly probléma az alkoholizmus és a drogfogyasztás, a missziós szervezetek külön foglalkoznak ezzel. A munkanélküliség a fiatalok körében korábban 90%-os volt (!!!), hiszen a háborús övezetben felnövekvő munkásgyerekek nem láttak reményt továbbtanulásra, minőségi munkára. Ma a sok támogatásnak köszönhetően nincs munkanélküliség, sőt szükség van a külföldi munkavállalókra. Például magyarokra, akikkel itt is lehet találkozni.
Emlékmű két áldozatnak. Friss virágok és élő emlékezet.
Belfast két arca. A protestáns és a katolikus. A brit és az ír. A békés jelen és a háborús múlt.
Bibliai ige a kapunál: "Emeljétek föl fejeteket, ti kapuk, emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király" (Zsoltárok 24:7)
Írország története
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése