A Google példájából kiindulva bebizonyítja, hogy egy cég sikerére elsősorban az alkalmazottai, az emberek vannak hatással. Ezért, ha a dolgozók jól érzik magukat, s jól megy a soruk, akkor a cégnek is nyert ügye van.
Ennek érdekében minden szinten bevonja az alkalmazottakat a cég működésébe, irányításába, s bizalmat és szabadságot ad nekik, hogy kibontakoztathassák képességeiket. Ezt nevezi "nagy szabadságfokú" szemléletnek, ami teljesen szembenáll a megszokott fentről lefelé történő infoáramlással, döntéssel, hierachikus vezetéssel.
Bock szerint a jó vezető támogat, motivál, szolgál. Az embereket nem gépeknek, hanem gazdáknak (sáfár?) nevezi, akik saját maguk felelnek a tetteikért és döntéseikért, s nemcsak végrehajtanak, hanem gondolkodva cselekednek. Ezért az alkalmazottakat nem is alkalmazottnak, hanem a cég tulajdonosának, alapítójának tekinti.
A cég HR-stratégiájának középpontjában a megfelelő emberek kiválasztása és megtartása áll. Ehhez szilárd értékrendre van szükség, amit a dolgozók, a fizikai környezet és a vállalat céljai is tükröznek. A dolgozók legyenek alázatosak és lelkiismeretesek, ne a hierarchia határozza meg, kivel, hogyan bánnak.
Sőt: tovább megy: nem hagyja, hogy a menedzserek, a vezetők visszaélhessenek a hatalmukkal! Ezért eltűntették a státuszszimbólumokat (külön iroda, hatalmas cégautó) és még a pozíciók elnevezését is inkább egy szintre hozták megmutatva, hogy nem a cím, hanem a feladat a fontos.
Fontosnak tartják a képzést, fejlődést, de csak akkor tartanak tréninget, ha az közvetlenül a gyakorlatba át van ültetve, számon van kérve, s lehetőség szerint belsőleg, egymás tanításával, tudásmegosztással oldják meg. A teljesítmény-értékelést is megújították, így annak nem a számonkérést, hanem az egyén fejlesztését kell szolgálnia.
Szóval a Google forradalmit alkotott. Nem csak a keresőoldalával és a kötetlen munkaidővel, ingyen ebéddel, feltöltött konyhával, hanem minden téren. Van mit tanulnunk tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése