Elhívás

Os Guinness: Az elhívás cím könyvét már korábban olvastam. Illetve részt vettem egy vezetői képzésen, melynek anyagát szintén ez a szerző szerkesztette. Így a könyvben olvasott gondolatok már ismerősek voltak nekem. Most megosztok néhányat.

A 2o-21. századi ember kutatja életének célját. Valahogy előbb-utóbb mindannyian megcsömörlünk a hétköznapok rutinjától, az ideálisnak tűnő helyzetektől, a család-munka-egyéni élet egyensúlyának keresésétől. S akkor eljön az ideje, hogy szembe nézzünk saját magunkkal, s ha azt szeretnénk, hogy a szembenézést változás, s tettek is kövessék, akkor nem árt ha felfelé is nézünk.

Ez a könyv segít felfelé nézni. Történelmi korokon, kultúrákon ível át, ismert személyek életén keresztül próbálja közel hozni, bemutatni, meghallatni az elhívás üzenetét.

Nagyon mai a könyv. Még akkor is, ha évezredes igazságokon alapul. Olyan dolgokat mond ki, amiket nem illik, vagy amikről tudunk, de nem vállaljuk fel. Például kimondja, hogy csak EGY egyház létezik, ennek a szónak nincs többesszáma. Ha már többesszámról beszélünk, az nem az igaz egyház, az nem az egység.

"Ha a keresztények minden idejüket és energiájukat a saját külön köreikre és saját intézményeikre összpontosítják - legyen szó mindent magukba olvasztó megagyülekezetekről vagy keresztény sárga oldalakról, netán sírig tartó keresztény kulturális gettókról -, akkor elveszítik külső vonzerejüket és átalakító (transzformáló) hatásukat, pedig az evangéliumnak voltaképpen éppen ez a lényege."

"Ha a törököket rá akarjuk venni a kereszténységre, akkor legelőször is nekünk magunknak kell keresztényekké válnunk."
- mondta a 15. században Erasmus, s mintha ez ma, a migráció és idegengyűlölet korában még inkább időszerű lenne.

De nem kizárólag az egyházi, vallási területhez ad útmutatást. A ma emberének a munka és a gazdaság világában is fontos üzeneteket hordoz.

"..a kapitalizmus a növekvő gazdasági teljesítményével önmagát ássa alá."

"..Istenre, reményre, emberi spontaneitásra egyre kevesebb jut az életből, miközben a tudomány és a technika egyre nagyobb részt hasít ki magának..."

"A modern világ a választási lehetőségek és változások végtelen sorát kínálja, megsemmisítve ezzel a hagyományos egyszerűséget és összetartozást....a modern ember feltétlen választási szabadsága olyan jog, amely megsemmisíti mind a felelősséget, mind pedig az ésszerűséget."

"Individuumok nélkül semmi nem történik, intézmények nélkül viszont semmi nem marad életben."

Bolondság? Lehet, de nekem ez a valóság.