Ha elsőre nem ugrik be, hol is van Pakisztán, keressük meg a térképen. Indiával határos, annak észak-nyugati részénél fekszik. Anno a nagy India része volt, viszont India 1947-es függetlenné válásával az országtól leszakadtak a muszlim részek. A nyugati muszlim területekből lett Pakisztán, a keleti részből Bangladesh.
Most egy életrajz segítségével utaztam ebbe az országba. Bilquis Sheikh írónő a hetvenes években adta ki saját megtérésének történetét. Allah az én atyám? (I dared to call Him Father) magyarul is megjelent, világszerte nagy sikert aratott.
Főhőse egy előkelő muszlim család tagja, akit elhagy az állami hivatalt ellátó férje. Magára marad, felnőtt gyermekei már külön élnek, egyedül fogadott fia van vele. Számtalan szolgálóval él egy hatalmas házban, egy csodás kertet tart fent, de magányos és keresi az életének az értelmét.
Álmok és látomások vezetik a Bibliához, melyen keresztül Isten szól hozzá. Tudni kell, hogy Pakisztán a világ második legnagyobb muszlim állama, 2oo millióan laknak itt, s szigorúan tartják a muzulmán szokásokat. Ha valaki itt kereszténnyé lesz, azt kitagadja a családja, sőt bűntetlenül akár meg is ölhetik.
Bilquist nem megtérítették, hanem saját maga kereste az utat, ami Istenhez vezette. A személyes Istenre csodálkozott rá a Bibliában, aki képes személyesen hozzá szólni, út vezetni, s mint Atya őt szeretni. A muzulmán szokások szertartásossága és merevségével szemben itt felszabadulhatott, s nem kellett megfelelnie szabályoknak és elvárásoknak.
Viszont hitét védenie, őriznie kellett. Családja nem állt szóba vele, több támadást is terveztek ellene, szolgálói elhagyták. Külföldi misszionáriusok segítették végül őt abban, hogy elhagyja az országot. USA-ban telepedett le és csak idős korában tért vissza hazájába, ám családja még ekkor sem fogadta el őt. Időközben sok keleti és nyugati emberre lett hatással a saját útja.
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése