Könyvek a világ országaiból

Egy érdekes blogra akadtam: Ann Morgan, angol írónő a fejébe vette, hogy egy év alatt a világ összes országából olvas egy-egy könyvet, s erről a blogjában számol be.

Nem is olyan könnyű összegyűjteni a világ országait, ugyanis 196 van. Ennél már csak az egyes országok legjobb könyveit megtalálni nehezebb, ráadásul angolul. De az írónő nem adta fel: az interneten kért ajánlásokat, s a lelkes könyvbarátok volt, hogy könyvet küldtek neki, vagy segítettek egy fordítás elkészítésével.

A kezdeményezés engem is arra inspirált, hogy számba vegyem, mely országokból olvastam már valamit, ill. mely könyveket ajánlanám másoknak is. Elég kiábrándító, hogy a 196-ból 22 ország íróját ill. művét tudom ajánlani. Valószínűleg ennél többet olvastam, de ennyi maradt meg.

Szóval van mit pótolnom. Jónéhány kedvenc országomból elég hiányos az irodalomtudásom. Így az én céllistámon szerepel Kuba, Mexikó, Marokkó, Kenya, Taiföld, Argentina, Írország, Izráel, Nigéria, Norvégia, Peru, Portugália, Svédország, Arab-Emirátusok... és még sorolhatnám.

Szóval a listám:

Afganisztán: Khaled Housseini-Papírsárkányok
Ausztria: Robert Musil és Franz Kafka
Brazília: Paolo Coelho-Zahír
Csehország: Milan Kundera-A lét elviselhetetlen könnyűsége
Dánia: Karen Blixen-Volt egy farmom Afrikában (Janne Teller: Semmi)
Egyesült-Államok: F.Scott Fitzgerald-A nagy Gatsby
Finnország: Sofi Okszanen-Tisztogatás
Franciaország: Boris Vian: Tajtékos napok
Fehéroroszország: Szvetlana Alekszejevics-Elhordott múltjaink
Hollandia: Anna Frank naplója
India: Omar Ahmad-A mesemondó meséje
Aravind Adiga - The White Tiger
Japán: Murakami Haruki-Férfiak nő nélkül
Kanada: Alice Munro: Asszonyok és lányok élete
Kína: Jung Chang-Vadhattyúk
Kolumbia: Gabriel Garcia Marquez-Száz év magány
Lengyelország: Sienkievicz-Quo vadis
Magyarország: Szabó Magda: Az ajtó
Nagy-Britannia: Joseph Conrad-Győzelem
Németország: Wladimir Kaminer: Oroszdiszkó
Olaszország: Alessandro Barricco: Selyem
Oroszország: Ljudmilla Ulickaja-Daniel Stein, tolmács
Törökország: Omar Pamuk: Hó

És itt van Ann listája

Ann TED-videója

2o16-ban bővült a listám:

23. Mexikó: Jennifer Clement-Elveszett lányok országa
24. Észak-Korea: Hyeonseo Lee- A lány hét névvel
25. Dél-Afrika: Alan Paton-Cry, the Beloved Country
26. Thaiföld: Kukrit Pramoj-Many Lives
27. Irán: Kader Abdolah- A király (Shirin Ebadi - Iran Awakening)
28. Egyesült Arab Emírségek: Maha Gargash-That Other Me
29. Nigéria: Okey Ndibe-Foreign Gods Inc.
3o. Kuba (Haiti): Alejo Carpentier: Földi királyság
31. Marokkó: Tahar Ben Jelloun: A szentséges éjszaka
32. Szerbia: Radoslav Petkovic: Az ember, aki álmában élt
33. Norvégia: Per Petterson: Átkozom az idő folyamát
34. Izland: Arni Porarinsson - A boszorkany ideje
35. Szlovákia: Durica Katarina - Szlovákul szeretni
36. Litvánia: Ruta Sepetys - Árnyalatnyi remény
37. Irak: Farida Khalaf - Az Iszlám Állam rabszolgája voltam
38. Peru: Maria Vargas Llosa: Látványcivilizáció
39. Pakisztán: Malala Juszufzai - Én vagyok Malala
40. Svédország: Selma Lagerlöf - Nils Holgerson csodálatos utazása (Klas Östergren: Dzsentlemenek)
41. Románia: Herta Müller - Szívjószág
42. Kenya: Ngugi wa Thiong'o - Közöttünk a folyó

2o17-es olvasmányaim:
43. Izráel: Ámosz Oz - Miháél, Miháél
44. Spanyolország: Cervantes - Don Quijote
45. Bosznia-Hercegovina: Ivo Andric - Híd a Drinán
46. Libanon: Khalil Gibran- A próféta
47. Pakisztán: Bilquis Sheikh - Allah az én atyám?
48. Kongó: Helen Roseveare - Give me this mountain
49. Egyiptom: Jászberényi Sándor - A lélek legszebb éjszakája
5o. Szlovénia: Drago Jancar - A névtelen fa
51. Szíria: Stephanie Saldana - Angyalok kenyere
52. Palesztina: Moszab Hasszán Juszef - A Hamasz fia

2o18-as olvasmányok:
53. Chile: Isabel Allende - Lelkem, Inés
54. Ghána: Yaa Gyasi - Hazatérés
55. Ukrajna: Nyikolaj Gogol - A revizor
56. Ruanda: Immaculée Ilibagiza - Left to Tell
57. Kirgizisztán: Csingiz Ajtmatov - A versenyló halála
58. Horvátország: Robert Perisic   Köpd le,aki rólunk kérdez
59. Argentína: Samanta Schweblin - Reményveszett nők
60. Myanmar: George Orwell - Burmese Days
61. Szamoa: Erich Scheurmann - A Papalagi
62. Malajzia: Hannah Yeoh - Becoming Hannah. A Personal Journey.
63. Indonézia: Christopher C. Koch - The Year of Living Dangerously
64. Portugália: Afonso Cruz - Virágok
65. Írország: Tony Macaulay: Little House on the Peace Line
66. Nepál: Elizabeth Enslin - Amíg az istenek aludtak, avagy életem Nepálban
67. Algéria: Boualem Sansal - 2084
68. Görögország: Görög regék
69. Bulgária: Doncsev Toso - Egy bolgár vallomásai
70. Örményország: Antonia Arslan - Pacsirtavár

2020-as olvasmányok:

71. Ausztrália: Markus Zusak - Az üzenet 

72. Új-Zéland: Eleanor Catton - A fényességek

 2024-es  olvasmányok:

73. El Salvador: Javier Zamora - Solito

74. Tanzánia: Abdulrazak Gurnah - Utóéletek

75. Albánia: Lea Ypi - Szabadon

76. Szomália: Waris Dirie - Sivatagi hajnal

Best of Rúzsa Magdi

Rúzsa Magdi hangja, tehetsége már a tehetségkutató műsorban feltűnt, anno, immár 1o (!) éve.
Azóta többféle stílusban is alkotott, dalai mindig érzelmesek, sosem gagyik. Most a három kedvencemet másolom ide tőle.

Április

Szerelem

Egyszer

Kreatív színező

Az utóbbi időben igen nagy kedveltségnek örvendenek a kreatív színezők, amiket a gyerekek helyett a felnőttek színezgetnek. Egyelőre még nem volt türelmem ilyen színezőnek nekilátni, de egy másfajta színezővel lefoglaltam magam.

Időről-időre rám találnak szépséges, hímzésre váró keresztszemes minták. Most épp egy csodás virágos koszorú szólított meg, s le is kötött jó időre.

A megalkotása nem volt könnyű, hiszen összeszámálhatatlanul sok árnyalatból épült fel. Az eredmény viszont megérte a fáradtságot: immár bekeretezve díszíti a szobám falát.

A tűt nem tettem el, már keresem a következő kiszemelt "színeznivalót".

Kertszépítők

Ritkán adatik meg, hogy nagyobb létszámú csapattal kertészkedjünk. Az elmúlt hétvégén viszont szezonzáró falevél-összegyűjtő együttlétet szerveztünk, s volt néhány lelkes szomszéd, aki csatlakozott.

Négy óra közös munka, 1o zsák falevél és néhány fájós derék lett az eredménye a szombatunknak. Az egyik szemfüles szomszéd, pedig volt olyan kedves, hogy forró csokit készített nekünk, ezzel jutalmazva az önkéntes csapatot.

A kert az idei évre megszépült, már csak a tavaszt várjuk, hogy a szezonnyitás is hasonlóan jó hangulatban teljen. 

Mese

Találtam egy kreatív fotószerkesztő oldalt, ami nagyon egyszerű, s pillanatok alatt képeslapszerű lapokat varázsolhatunk a saját képeinkből.

Alkottam néhányat "mese" jeligére. Remélem, tetszenek.

Van itt Szaffi-fekete macska, tövis Csipkerózsikától és elvarázsolt kert a Szépség és a Szörnyetegtől. Persze az alakok hiányoznak, hogy benépesítsék a helyszíneket.

Talán jön majd egy királyfi tán, vágtat fehér lován...

Irodalmi Nobel-díj

2o15-ben egy orosz-fehérorosz írónő, Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat. Elolvastam legutóbbi könyvét, az igencsak vaskos Elhordott múltjaink címűt.

Alekszijevics minden könyvében a szovjet lelket kutatja. Igen, nem az orosz lelket, hanem a kommunista majd szocialista Szovjetunió lakóinajk életét, emlékeit, érzéseit tárja fel. Mivel újságíróként dolgozott, amilyan riport-regényeket ír. Évekig gyűjti a nyersanyagot, az interjúkat az egykori nagy birodalom különböző részein, hogy aztán egybeszerkesztve az egész világ figyelmét felhívja az itteni problémákra.

Ugyanis hiába van vége a sztálini diktatúrának, hiába bomlott fel a Szovjetunió és jött el a "demokrácia", az itt élők még ma is úgyanúgy, vagy még jobban szenvednek. A többség visszasírja a szovjeti időket, hiszen, ha akkor nem is voltak gazdagok, de volt munkájuk, fizetésük, s meg tudtak élni. Jelenleg hatalmas a szakadék az üzletek választéka és a pénzükből megvehető termékek között.

A könyv felidézi a második világháborút, a szovjet "győzelmet". Szót ejt az afgán harcokról, majd Csecsenföldről, a fehérorosz forradalomról, Ukrajnáról. Hallunk a sztálini megtorlásról és a diktátort dícsérő hű alattvalókról. Olvashatunk a 9o-es évek kisebbségi belharcairól, azeriek, kazahok, tatárok elleni erőszakról. Van egy kevés szerelem, "boldog" családi élet, politikai viták ill. okoskodások a konyhaasztalnál, titkon olvasott kiadvanyák, mozgalmi dalok.

Ez mind a szovjet lélek sajátja. Leginkább a keserű szomorúság, passzivizmus jellemzi. Aki többre kiváncsi, olvasson bele.

Az írónőről

Karácsony előtt Bécsben

Advent Bécsben.
Advent első vasárnapján jártunk itt, s hát csodás fényekre, ízekre, látnivalókra, kóstolnivalókra találtunk. Bécs adventkor a legszebb.

Számtalan karácsonyi vásár van a város terein. A legismertebb a városháza előtt, a Rathaus Platzon, ez a legzajosabb, legkommerszebb, de egyben a legnagyobb is. Nekünk inkább a kisebb, meghittebb, helyi vásárok tetszettek. Mint am Hof, vagy a Karlsplatznál.

Csodás kivilágítás díszíti az épületeket, a Burgot, a Stephansdom környéki utcákat. Az üzletek kirakatai fenyőágakkal, karácsonyfadíszekkel, hópelyhekkel tündökölnek. Mindenütt az ünnep illata lebeg: ezt érezzük a forralt borban, a puncsban, a sarki gesztenyeárusnál, az üzletek illatmarketingjében.

A Ring villamosai is karácsonyi fényben pompáznak, ráadásul a Mikulás és segédjei integetnek a vagonokról. Mi magunkba szívtuk itt a "tökéletes" karácsony látványát, fényét, hogy aztán magunknak megteremtsük idehaza, saját otthonunkban.

Advent

Újra advent van, karácsonyi várakozás. Ezzel a saját magam készítette egyedi adventi koszorúval kívánok mindenkinek örömteli várakozást.

Férfiak nő nélkül

Murakami Haruki novelláskötetének a címe ez. Ő nagyon népszerű kortárs japán író, már rég akartam tőle olvasni valamit. A könyvesboltban a címe miatt vettem meg ezt a könyvét, s érdekes hangulatot varázsolt elém.

Férfiak nő nélkül. Mert megözvegyültek, s elveszítették a szeretett feleséget. Mert sosem nősültek, másnak, a munkájuknak éltek. Mert agglegényként csak átmeneti szeretők vannak az életükben. Mert az igaz szerelmet még fiatalon elengedték. Több férfi sorsát követhetjük, általuk az utjukat keresztező nőket is megismerhetjük. S mindezt 2o. századi japán környezetben, de az bárhol megtörténhetne ma.

A könyvvel nagyon rokon nekem Ákos egyik dala, amit ide linkelek. Egyik sora szerint: "Mert a férfi mind gyerek, maradunk vén tinédzserek...". Itt is magányos, céltatlan, a mai kor "férfiideálját" ismerhetjük meg.

A témába vág egy film is, ami elég hangos sikert aratott. A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmnek nem csak a címe furcsa. A film főszerepét a rendező játssza, s a többi szerepre is amatőröket, saját barátait kérte fel. A mai Magyarországon, Budapesten játszódik, itt él a harmincéves fiatalember, a főhős, akinek se munkája, se párja, ráadásul a szülei tartják el. A haverjain és a szerelmi bánatán túl mása nincs is. Siratja az elmúlt szerelmet, a lányt, aki elhagyta.

Férfiak nő nélkül. A könyv alcíme: A hold túlsó oldalán. Talán többet tudnék írni a "Nők férfi nélküli"-i oldalról. Majd legközelebb.

Majk, kirándulás

Csodás, rögtönzött őszi kirándulást tettünk a hétvégén Majkra, ahol a kamaduli remeteházakat látogattuk meg. Már korábban is hallottam erről, nemrég azonban több cikk is beszámolt arról, hogy teljes egészében felújításra került ez a barokk műemlék épületegyüttes. Mivel kevesebb, mint egy órányira van Budapesttől, ezért épp megfelel egy egynapos kirándulásnak.

Fantasztikus napsütésünk volt. Majk Tatabánya közelében, a Vértes dombjai között található. A szerzetesházak a falunk kívül egy domb tetején vannak, egy szép halastó mellett vezet fel ide az út. Ropogós avar, sok színes levél és csodás fa veszi körül az épületeket, amik vaskor kőkerítéssel vannak körülvéve. Félóránként-óránként indítanak csoportokat, így néztük meg mi is idegenvezetéssel a kolostort.

A kolostoregyüttes a falon kívülről

Ezen kolostor azért is egyedi, mert az itt élő szerzetesek némaságot fogadtak, s szinte állandóan böjtöltek. Ezért önálló házakat kaptak, hogy ne legyen gond az egymás mellett való élet. Mindenki maga művelte kertjét, ahol még ma is virágok, fűszernövények illatoznak. 17 ház sorakozik egy központi tér előtt, minden ház oromzatán annak a nemesi családnak a címere látható (főleg Esterhazyak), akik támogatták az adott szerzetest. Bent boltozatos szobák, saját kis kápolna az imádkozáshoz, kamra, alvóhelyiség található. Ma akár ki is bérelhetünk egy-egy házat, hiszen 7 házat szállásként kiadnak, persze modernizálva de tévé, rádió és internet nélkül.

A kert is gyönyörű

A házak között magasodik az egykori templom tornya. Az épület már nincs meg, lebontották, de a tornya és az oldalára felkúszó növény ide varázsolja a régi hangulatot. A templom mögött a terület végét egy U alakú, kastélyszerű épület zárja. Ez volt a szerzetesek központi épülete, itt főztek, mostak rájuk, itt éltek a cselédek és a kolostort vezető szerzetes.

A szerzetesházak belső "utcája"

Ma is szépen látogathatóak a hatalmas termek. A legdíszesebb az ebédlő, amelynek boltozatos mennyezetét csodás freskók díszítik. Az épület volt vadászkastély is, az Esterházyak éltek itt még a 2o.században is. Ebből a korszakból berendeztek néhány szobát, van például vadászjelenetekkel díszített agancsos, kandallós terem is. Az emeleten van konferenciaterem és egy fotókiállítás, mely a lengyelországi szerzetesek életét mutatja be. Hangulatos kávézó és ajándékbolt is van az épületben, érdemes ide is betérni.

A kamalduli rend alapítója és a kolostor makettja

A kolostor körül nagyokat lehet sétálni az erdőben, nem messze van egy bencés apátsági templomrom és egy bányászmúzeum is. A tó partján pedig hangulatos étteremben csillapíthatjuk étvágyunkat.

További infó

A központi "kastély" épület

Balatoni képeslapok

Na ne az elcsépelt naplementés vagy kék víztükröt ábrázoló képeslapokra gondoljunk, hanem ezeknél sokkal kreatívabb, ráadásul kézzel készített lapokra.

A Polkalap kézműves alkotói kizárólag kézzel készítik lapjaikat. Volt egy balatoni sorozatuk is, amit ugyan ideiglenesen lehetett csak kapni, de més sikerült szereznem belőle egy-egy darabot.

A lapok varázslatosak és egyszerűek. Oly annyira egyszerűek, hogy meglepő, mennyire átjön általuk a nyár és a vízpart hangulata.

Már csak az a kérdés, kinek postázom majd ezeket a nem mobilon, nem emailen, hanem kízzel írt lapocskákat. Az is lehet, hogy megtartom magamnak, s a ház egyik szobáját fogják díszíteni.

Én kis kertem

A kis balatoni kertemről már osztottam meg tavaszi és nyári képeket. Most az ősziek következnek. Nem profi fotók, hiszen munka közben készültek. Csak dokumentáltam az elültetett növényeket, hogy tudjam, jövő tavasszal mire számíthatok, mi fog előbújni. Íme!

Ez itt egy régi naspolyafa az idei termésével 

 A vadrózsa is jó valamire: csipkebogyójából teát lehet, lekvárt lehet készíteni

 Na ez lesz itt a fűszerkert a kerekeskút tövében

Itt pedig egy kedvenc rózsaszín rododendron várja a tavaszi virágzását 

A ház előtti kertbe is kerültek virághagymák, krizantén, százszorszép

S ami a képeken nem látszódik: a kert végében három gyümölcsfácska is elültetésre került. Pár éven belül lesz saját cseresznye, alma és egy új kajszibarack is! 

Márton napra

Lehet, hogy november 11. a márton-napi ludak napja, de én itt és most egy "vadludat" osztanék meg a Balaton partjáról.

Őszi melegedő

Elvileg hideg, hűvös, szürke ősznek kellene lennie, így novemberben. Az időjárás meghazudtolja önmagát: állandó napsütés, 2o fok körüli hőmérséklet és varázslatos napsütés, színek!

 Azért már fűtési szezon van. Mi is begyújtottunk a balatoni házikóban. Ráadásul egy régi-új kályhát építettünk az egyik szobában. A csodás, patináns antik vaskályha a falunkból érkezett. Tökéletesen működik az ország túlsó végében. Pár fahasáb csodát művel és nagyszerű meleget varázsol a házba. Emellett persze a konyhai sparhelt is ontja a meleget. Hurrá.

Az esték lehet, hogy hűvösek, de a nappalok még szívet-lelket melengetőek. Tudják ezt a kis macsekjaink is. Ahogyan a mellékelt kép is mutatja, ők mindig a napos részekre vonulnak, s ott süttetik magukat. Érdemes követni őket és az általuk preferált napsütéses helyekre kiülni, amíg még lehet.

Azért mi előkészültünk a télre, betároltunk egy kis tüzelőt. Jöhet fagy, hó, mi készen állunk!

Nápoly

Azt tudtátok, hogy a nápolyinak semmi köze Nápolyhoz? Sőt az olaszok nem is nápolyinak, hanem egyszerűen ostyának nevezik az általam is olyannyira kedvelt édességet.

 Castell del Novo

De milyen is a valódi Nápoly? Utazásunk előtt sok negatívumot hallottunk róla. Hogy nem biztonságos, hogy koszos. Azonban kellemesen csalódtunk. Kiderült, hogy nem koszosabb, mint a mi városaink, s a közbiztonsággal sem volt gondunk. Igaz ugyan, hogy vannak elég hajmeresztő utcái, ahol sok a romos, graffitis ház, s az utcát szemét szegélyezi, de ez így hangulatos. A legtöbb helyen a fejünk felett, a házak erkélyein vagy éppen a házak között kifeszített kötélen szárad a mosott ruha. Ez a sajátos kép jellemzi leginkább a várost.

Galleria Umberto

Mi ittlétünk alatt leginkább a város környékét jártuk be, viszonylag kevest jártunk a városban. Voltunk azért a tengerparton, ahol a parti sétánynál találjuk a Castell de Novo-t (Új Palota), a Palazzo Reale-t (Királyi Palota), a Tojásvárat és persze a kikötőt.

Jártunk a történelmi belvárosban, ahol macskaköves szűk utcák és sok-sok templom színesíti a képet. Vannak utcák, ahol gyakorlatilag egymásra nyílnak a szemközti templomok ajtajai. Az utcákon mindig zajos a forgalom, akár napközben, akár este jártunk kint. Az autóknál már csak a robogókból van több, egy-egy motorbiciklin gyakran egy egész család utazik 3-4 fővel. A dudák állandóan szólnak, itt nem számít a piros lámpa, a zebrán iparkodni kell, mert simán áthajtanak rajtunk.

Felújítás alatt a Királyi Palota

A házak földszintjén kis bárok, cukrászdák, étkezdék sorakoznak. A helyiek a kávét a pult mellett álva isszák meg gyorsan. Sajátos üzlet a helyi lottózó, ahol nem csak fogadást lehet kötni, hanem a nagyobb sporteseményeket kivetítőn meg lehet nézni. Lehet itt kapni buszjegyet, információt és még internetezni is itt tudtunk.

Az utcákon viszonylag kevés a fa, de annál több a kipakolt terasz, kisebb-nagyobb étkezdék, virágüzletek, újságosbódék, zöldségárus. A forgalom sajátos ritmusban hömpölyög, a fürgébb jut előrébb, sok itt a balesetes autó, a sérüléseket egyszerű ragasztószalaggal rögzítik, aztán már robognak is tovább.

Tipikus nápolyi utca sok-sok autóval és száradó ruhákkal

Capri szigetén

A Nápolyi-öböltől Carpriban búcsúztunk, ugyanis utolsó nap ide kirándultunk. Nápolyból óriás turistahajók visznek át a szigetre, kb. 45-55 perc alatt át lehet hajózni az igencsak hullámos tengeren.

 Megérkezés a Marina Grande kikötőjébe 

Capri egy hatalmas sziklatömb, jól látszódott Nápolyból. Már a rómaiak is felfedezték, Tiberius császár például palotát építetett és ide helyezte a székhelyét. Caprin természetesen kapribogyófát is láttunk, meg kerestük a kaprinadrágos turistákat. Itt készítik helyi cipészmesterek a kapriszandált, ami egyszerű talpra rögzített bőrpánt.

Capri városában

A sziget nagyobbik kikötőjébe érkeztünk (Marina Grande), innen sikló vitt fel a hegy tetején fekvő Capri városba. Ez egy elegáns nyaralóhely sok-sok turistával és elég szűk utcával. Hagyományos szállítóeszközök és járművek helyett itt apró, egyszemélyes járművekkel járnak, s a bőröndöket kézikocsival viszik a vendégek szállására.

Capri szigetéről is jól látni a Vezúvot

Mi egy aprócska busszal mentünk át Anacapriba, a másik városba. Ez egy kicsit tágasabb, talán a turista is kevesebb. Viszont rettentően elegáns hely, ahol szép, letisztult stílusú üzletekben árulják a helyi finomságokat, az ékszereket és lenvászonból varrott szép ruhákat. A sziklák oldalában a parton elég sok barlangszerű üreget vájt ki az idő. Ezek közül a leghíresebb a Kék Barlang (Grotta di Azzuro). Ide most a dagály miatt nem tudtunk bemenni, egyébként csónakkal visznek be egy szűk tengeri bejáraton, s bent a tenger és az ég kékje csodásan tükröződik.

A két tengerész Anacapri partjainál

Másik utunk a sziget kis kikötővárosába, a Marina Piccolo-ba vitt minket. Ez egy kis település a szerpentines út alján, elegáns villákkal és néhány napozóterasszal. Itt jónéhányan napoztak és fürdőztek a part kavicsos-sziklás részén, ezért mi is leheveredtünk. Innen jól látszódtak a vízben lévő sajátos sziklaképződmények és a környéken cirkáló hajók.

Capri elvarázsolt minket. Ha valahová, ide szívesen visszajövünk még.

Kilátás a Marina Piccolo szikláira

Amalfi-part

Már maga a név is romantikusan cseng: Amalfi. Nápolytól délre egy kacskaringós félsziget neve ez, ahol három települést is volt szerencsénk bejárni.

 Kilátás Sorrentoból a Vezúvra

Nápolyból vonattal utaztunk az első városba, Sorrentoba. Ez egy elegáns tengerparti városka, a parton szállodákkal, macskaköves utcákkal, éttermekkel. Itt kóstoltuk meg a sorrentoi citromból készült finom édességeket és likőrt.

Ennyire szűk szerpentinen buszoztunk

Sorrento-ban buszra szálltunk, ami hihetetlen szűk és kacskaringós szerpentinen vitt minket Positano városán át Amalfiba. Tervünk szerint Positanot is megnéztük volna, ami egy halászfaluból lett kedvelt üdülőhely, több filmben is szerepelt (például a Napsütéses Toszkána). Most viszont csak a sziklákról láttunk le a napernyőkkel tarkított tengerpartjára és a város sziklára "ragasztott" házaira.

Az "Amalfi-part" Positanonál

Amalfi még szeptemberben is bőven tele volt turistákkal. Itt kötnek ki az óriás turistahajók, hogy utána tovább menjenek Carpri, Nápoly és a francia riviéra felé. A város főterén van a fő látnivalója, egy csodás román kori bazilika márványból kirakott falakkal és barokk mennyezettel. A város szentje Szent András, az ő relikviái itt vannak elhelyezve. A mór stílusu templomhoz belső kerengő is tartozik, s ilyen sok lépcsőn még sosem másztunk fel templomba.

Főtér Amalfiban a templommal

A dombra épült város szűk utcácskái a parttól indulnak fel a hegy irányába. Sok lépcsővel összekötött sikátort és hangulatos teraszt, kávézót, éttermet találunk itt. A főtéren rögtön két fantasztikus cukrászda várt minket a frissen sült, puha, porcukrozott finomságaival és kávéjával.

Az amalfi katedrális mór kerengője

A parton még akadtak fürdőzők és napozók, mi is megmártóztunk, legalábbis lábilag. Hogy aztán feltöltődve indulhassunk vissza Nápoly felé.

Amalfi