A clevelandi Magyar Kongresszust hagyományosan a hálaadást követő péntek, szombat és vasárnap rendezik meg. Érdekesebbnél érdekesebb előadásokon és pódiumbeszélgetéseken vehettünk részt az idén.
Több diáktársam is előadott itt (ahogyan én is tavaly). Ildikó a mesékről, a gyerekek fejlődésében betöltött szerepéről "mesélt" a pszichológus szempontjából. Gábor a kárpátaljai Beregszászról érkezett, s közgazdászként az ottani befektetési lehetőségekről ill. nehézségekről számolt be. Veronika magyar bajnok evezős, ő az evezőssport (ez nem a kajak-kenu) múltjáról és jelenéről beszélt. Máté pedig saját dédapja, Krasznai Lajos hatalmas életművét mutatta be. A művész szerte Magyarországon alkotott, szobrászként a művei templomokban, temetőkben, középületeken vannak.
Fülemile Ágnes néprajzkutató a hagyományos magyar viselet szerepéről, modern kori helyéről beszélt, arról hogyan él tovább a nemesi öltözék a diszmagyarban, ill. hogyan tűnt el a paraszti viselet a 2o.század végére. A clevelandi Regős néptánccsoport viseleteket mutatott be, mégpedig egy rögtönzött "divatbemutató" keretében. Nem is gondolnánk, hogy Magyarország tájegységeinek sokszinű viseleteit hogyan befolyásolta a történelem, a praktikum és a divat.
Balogh Balázs az MTA néprajztkutatója az amerikai magyarok hagyományait, emlékeit kutatva bukkant Vintondale pennsylvániai bányászvároskában egy komplett felszerelt, magyarok által működtetett fűszerboltra, amely 1929 óta állt bezárva. Még érdekesebb, hogy a település legtöbb magyar munkása a Bereg megyei Pátyu, Fornos falvakból érkezett. Őket vándormadaraknak nevezték, mert pár év amerikai pénzkeresés után visszatértek Magyarországra, ahol földet vettek, vagy saját üzletbe kezdtek. Még érdekesebb, hogy az üzlet teljes berendezését Magyarországra, a Szentendrei Skanzenbe szállitották, ahol a magyarországi emlékek mellet most már a tengerentúli magyarok emlékeit is be tudják mutatni. Erről a rendkivüli múzeumi csodáról itt olvashatsz cikket.
Nehéz lenne felsorolni az összes érdekes előadást és előadót. Petrás Mária csángóföldi keramikus kiállitása Kovács Margit nőies formáit hozta elénk. Nem mellesleg ő a Muzsikás együttes énekese. Max Teleki egy neves amerikai-magyar szervezet elnöke, s Széchenyi és Teleki leszármazott. Várdy Béla történész könyvgyűjteményét éppen a Miskolci Egyetemre Amerikanisztika Tanszékének adományozza. Oláh Timea pedig a másfeledik amerikai magyar emigráns generáció sajátosságairól számolt be (másfeledik, aki Magyarországon született, kisgyerekként érkezett az Újvilágba, s Amerikában szocializálódott).
Zárásul két idézet, melyeket a kongresszuson hallottam:
"Magyarnak lenni nehéz, de nem lehetetlen" (Széchenyi István)
"Ne hagyjátok a templomot, a templomot és az iskolát!" (Reményik Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése