Cselédsors

Amerika mindig is az igéretek földje volt. Akik ide jöttek, találtak munkát, boldogulást. Igy van ez ma is, de számomra kicsit ellentmondásosan lehet itt boldogulni.

A legjobb, ha hazádat teljesen magad mögött hagyva, mindent felteszel egy lapra, s úgy próbálsz szerencsét. Nem egyedül, hanem társaddal, családoddal, vagy barátaiddal. Egyedül itt talpon maradni lehetetlen, vagy éppen lehetséges, csak még jobban elmagányosodsz és bedarál a munka és az itteni társadalom. Ha hazádat hátrahagyod, s új hazát keresel itt, néha nem éppen legális úton találod meg a boldogulást. Az adómentes és biztositás nélküli fizetésben, az alkalmi munkákban, bármikor odébb állásban.

Ha boldogulni akarnék, akkor nekem is ilyen pályára kellene állnom. Elvállalni bármit a pénzért, a boldogulásért. S én tehetem ezt hivatalosan, mégsem teszem. Nem pénre vágyom, hanem megbecsülésre, minőségi munkára és környezetre. Úgy néz ki, ezek nem az itteni fákon teremnek.

Elküldhettem száz helyre az életrajzomat, konkrét ajánlat a szomszédból, vagy éppen ismerősöktől érkezik. Lehetnék idősgondozó, takaritónő, szakács, vagy kertész. Férfiként tetőfedő, kőműves, padlóburkoló, vagy asztalos. Értékelik a szorgos magyar kezeket, s a bizalmat magas órabérrel dijazzák. Cserébe csak nem szabad gondolkodni, érzelgősködni, s megcsinálni mindent, amire kérnek.

Főzni nem tudó (értsd még egy rántottára is képtelen) elkényeztetett honfiaknak többfogásos, laktató és izletes vacsorát késziteni. A kerthez mit sem értő (hogyan is kell a virágot beásni?), de annál nagyobb birtokkal rendelkező állampolgároknak mindig virágzó és mindig zöld környezetet teremteni. A saját gyerekükre vagy szüleikre figyelmet nem forditó pénzkeresőket helyettesiteni gyereknevelésben, vagy éppen egészségügyi feladatokban.

A mai modern, fogyasztásorientált nyugati társadalmak elfeledték a pénz nélkül is való boldogulás és boldogság lehetőségét. Csodálkoznak, hogy mi, magyarok, értünk mindahhoz, amihez már az ő szüleik sem értettek. Hétköznapi, földközeli dolgokhoz, háztartáshoz, házhoz, konyhához, kerthez, emberekhez. Ezt ők pénzért veszik meg, mi pénzért adjuk. Ha muszáj.

Nekem nem muszáj, igy csak azoknak adom, akik fontosak nekem, vagy éppen magamnak. Főzök többfogásos vacsorát, sütök süteményeket, mosok, takaritok. De nem pénzért, magamért.