Washington újra

Múlt évben májusban voltam először Washingtonban, s már akkor is a kedvencem lett a város. Idén egy röpke villámlátogatást tettem múlt hétvégén, s a véleményem csak erősödött: ez az a város Amerikában, ahol tudnék élni és dolgozni.

Mostani látogatásomnak több magyar rendezvény és megbeszélés volt az oka. Idén nem autóval, hanem repülővel utaztam. Ez elvileg gyorsabb lenne és kényelmesebb, gyakorlatilag az átszállás és reptéri biztonsági intézkedések miatt - no meg pár óra késésés miatt - eléggé fáradtan és épphogycsak odaértem a péntek délutáni programra.

Fehér Ház

Az első programpont a Fehér Ház volt. Igen, jól olvassátok, egy megbeszélésre mentem a Fehér Házba. Úgy, hogy a gépem késése miatt a reptéri mosdóban öltöztem át kiskosztümbe és tárgyalóképes sminkbe. A reptéri busz vezetője kérte a cimet, mondom Fehér Ház. De ő a cimet kéri. Erre én: Fehér Ház, rögtön Obamáéknál... Vicces volt odafurikáztatni magam, no meg a kis bőröndömet húzva átmenni biztonsági ellenőrzésen. Bent vagyok! Egy csodás, elegáns tárgyalóteremben volt a "briefing" ahol a magyar ügyekkel foglalkozó amerikai kornányzati tisztviselők udvariasan összegezték az elmúlt évet, s hogy mennyire jó kapcsolatot ápol az USA Magyarországgal. A kényesebb kérdéseket az amerikai magyar delegáció tagjai tették fel, érintve a szlovákiai kettős állampolgárság és nyelvtörvény dolgait.

A második programpont a magyar nagykövetségen volt, ahol Mikulás vacsora és fogadás volt. Jelen voltak a követség diplomatái (vicces volt, mikor a magyar nagykövet angolul jön bemutatkozni hozzám, én meg nem ismerem fel...), s az összes amerikai konzul Hawaii-tól Puerto Ricon át Atlantáig. Igazán prominens társaságba keveredtem, s próbáltam még tovább keveredni. Apropó a kultur ataché épp mellettem ült, s ő is a Miskolci Egyetemen végzett mint én...

Fehér Ház karácsonyfája

Szombaton újabb két magyar program következett. Délelőtt a Washington belvárosában található Kossuth Házban volt a HAC (Hungarian American Coalition) éves megbeszélése. Ennek a publikus részén én is ott voltam, s számtalan érdekes embert, szervezetet és programot ismertem meg általa. Délután a gyűlés már nem volt annyira publikus, igy én a városnak vettem az irányt: irány a Smithsonian múzeum! Ez külön bejegyzést érdemel, igy erről a következőkben szólok.

Mögöttem a Fehér Ház (a kordon mögött a távolban)

Vasárnap vendéglátómmal, Enikővel (akiről még tavalyi látogatásunkkor kiderült, hogy Mándokról menekült el a második világháború végén a szüleivel, s nem mellesleg Nancy Pellosi évfolyamtársa volt) D.C. elegáns külvárosában található katolikus templomba mentünk advent második vasárnapját megünnepelni. Profi énekesek és kórus szolgáltatták a zenét.

Sajnos ez a hétvége hamar elrepült, s én is hazarepültem. De van még miért visszatérni, például a tavaszi cseresznyefa-virágzást jó lenne élőben látni.