Amerikai munkapiac

A nyári órám keretében az emberi erőforrás (HR) aktuális rejtelmeibe kapok betekintést. Szakavatott tanárom egy nagy cég személyzetise, nagyon naprakész témákat hoz: a kisebbségek, színesbőrűek, a technológiai vívmányok, az internet adta lehetőségek a munkában, fizetési rendszerek és hasonlók.

Az amerikai munkaerőpiacról mindig is tudtam, hogy eléggé piaci alapon működik. Ha a gazdasági helyzet, a menedzsment döntése úgy hozza, akkor egész ágazatokat építenek le, vagy helyeznek át másik államba, országba. Itt nincs kötelező végkielégítés: az alkalmazott örülhet, hogyha felajánlják, költözzön a munkahelyével együtt egy másik városba. Vagy ha nem, marad itt, munka nélkül. Az amerikaiak éppen ezért nagyon rugalmasak: ahová a szakmájuk, karrierjük, munkájuk szólítja őket, mennek, csomagolnak, s nem is egyszer. Van akinek lételeme a költözés, nem kötödik sehová és senkihez, csak megy a feladat után.

Az itteni munkaerőpiac másik sajátossága, hogy nincs állami gondoskodás, kötelező nyugdíjjárulék, vagy éppen betegbiztosítás. Az embereknek magukról kell gondoskodni, saját maguk után fizetni a járulékokat a különböző biztosítóknak. Jobb cégeknél, hosszabb alkalmazás után azért előfordul, hogy a cég is hozzájárul a betegbiztosításhoz, vagy a nyugdíjhoz. De az egészségügyi költségek egy részét még így is a beteg fizeti, ingyenes ellátás nem létezik.

Szóval bizonytalanság és versenyhelyzet van, s ehhez a helyiek nagyon jól alkalmazkodnak.