Bedford

Új lakhelyem Bedford, egy régi kisváros Clevelandtől délre. Cleveland méretei (meg úgy az amerikai mérték) még mindig felfoghatatlan számomra. Épp ismerősökkel együtt néztük a térképet, s rájöttünk hogy Cleveland nagyjából akkora, mint otthon egy megye. Az eredeti városmaghoz három oldalról kapcsolódnak a külvárosok (itt kertvárosok), egyéb települések. Jól felismerhető településhatár itt nincs, az utcák egyik településről indulnak, s átszelnek több várost mire véget érnek. Nincs szünet a házsorok között, csak a település üdvözlőtáblája jelzi, hogy új helyen járunk. Eddig nem sok különbséget láttam az egyes városrészek között, ugyanazok a háztípusok, bevásárlóközpontok és éttermek ismétlődnek mindenfelé. Viszont új lakóhelyemnek, Bedfordnak sajátos ismeretőjegye, sajátos arculata van.

A városka történelmi, hiszen 1837-ben alapították. A főútca üzletsorának téglaházai ezt a régi időt idézik. A városközpontban a park közepén katonai emlékmű, mellette a régi városháza (ami ma helytörténeti múzeum), a legrégebbi templom, s egy cifra palota, az egykori malom tulajdonosának a háza áll. A város nem elitkörnyék, ám mégis rendezett, zöld. Lakosai lokálpatrióták. A recesszió miatt itt is sok az eladó ház (s hihetetlen, de az otthoni árakon lehetne itt egy rendes kertesházat kapni), meg sok a beköltöző fekete, de közbiztonsági problémák nincsenek.

A város határában húzödik a Bedford Reservation parkja, golfpályával, sétautakkal, piknikhelyekkel. Kedvencem a Viaduct Park, ahol az 18oo-as években épült vasúti viadukt alatt a Tiker's Creek patak habja zúg, vízeséssel , sziklahasadékkal és az egykori malom és áramtermelő központ romjaival körülvéve.

Érzem, itt én is lokálpatrióta tudnék lenni. Márcsak azért is, mert az utóbbi hétvégéken mindig valami jó rendezvény, fesztivál uralta a települést, most épp eperfesztivál van.