A júniusi beszámolóm nem lenne teljes, ha nem írnék a bal-esetemről. Egy vasárnap délutáni bicajos utam balul sült el: gyakorlott bicajosként balesetet szenvedtem, jókorát buktam a kölcsönbiciklivel. Még mielőtt igazán élvezhettem volna a nyarat, a bicajozást, strandot, a kivágott ruhákat, jó kis karanténba küldtem magam. Bicikli, bukás, bal vállamon landolás. Aztán tagjaim összeszedése, s a remény, hogy talán nincs törés. Csontdoki, röntgen, vállam visszamozdítása. Törés nincs, jókora izületgyulladás, fájdalom. Jegelés, fájdalomcsillapítók, s egy használhatatlan bal kéz. Kétbalkéz. Két hét magányos gyógyulás, egykézzel vezetés, csuklóból gépelés, felpárnázva alvás. Aztán siker: gyorsabban gyógyulok, mint szokás!
Köszönet a vendéglátó családomnak, akik hihetetlen elsősegélyben részesítettek! Köszönet a dokimnak, aki gyakorlott kézzel foglalkozott velem. S hála Istennek, hogy nem történt nagyobb baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése