Bal-eset

A júniusi beszámolóm nem lenne teljes, ha nem írnék a bal-esetemről. Egy vasárnap délutáni bicajos utam balul sült el: gyakorlott bicajosként balesetet szenvedtem, jókorát buktam a kölcsönbiciklivel.

Még mielőtt igazán élvezhettem volna a nyarat, a bicajozást, strandot, a kivágott ruhákat, jó kis karanténba küldtem magam. Bicikli, bukás, bal vállamon landolás. Aztán tagjaim összeszedése, s a remény, hogy talán nincs törés. Csontdoki, röntgen, vállam visszamozdítása. Törés nincs, jókora izületgyulladás, fájdalom. Jegelés, fájdalomcsillapítók, s egy használhatatlan bal kéz. Kétbalkéz. Két hét magányos gyógyulás, egykézzel vezetés, csuklóból gépelés, felpárnázva alvás. Aztán siker: gyorsabban gyógyulok, mint szokás!

Köszönet a vendéglátó családomnak, akik hihetetlen elsősegélyben részesítettek! Köszönet a dokimnak, aki gyakorlott kézzel foglalkozott velem. S hála Istennek, hogy nem történt nagyobb baj.

Afrika 2.

Afrikáról már írtam egy pár hónapja. Azóta csak elmélyültek az afrikai élményeim. Most hétvégén egy afrikai katolikus misén vettem részt, ugyanis nigériai osztálytársam volt a prédikátor, s kenyai barátnőmmel mentünk.

Hihetetlenül színes élményekben volt részünk. Az amerikai katolikus templom egy napra elhozta nekünk a fekete kontinenst. Afrikai dobosok, zenészek, énekesek, kórus. A nők ünneplőben és színes turbánban, a férfiak tunikában. Több ország képviseltette itt magát: a legtöbben Nigériából, Kenya, Uganda, Zimbabwe, Tanzania, Liberia. A szertartáson több helyi nyelven is hallhattunk imát, éneket, s a végére mindenki együtt rázta az egzotikus dallamokra. Érdekes volt látni, hogyan keverednek a nyugati katolikus szertartáselemekkel a helyi, törzsi hagyományokkal.

A mise után közös ebéd következett, helyi ételekkel, fűszeres rizzsel, húsokkal. Érdekes volt az afrikaiakkal együtt lenni, ahol az apró, göndörhajú gyerkőcöktől az idősebb generációig mindenki képviseltette magát. Hiába sok az USA-ban a fekete, az afrikaiak teljesen mások, kinézetre és mentalitásukban is. Legközelebbi afrikai élményemről remélem a helyszínen számolhatok be.

Marketing vs. PR

Egy érdekes könyvet olvastam. Nem volt a tananyag része, viszont nagyon érdekelt. A cím The Fall of Advertising and the Rise of PR, ami a hirdetések, reklámok végét és a PR felemelkedését hangoztatja. A 2oo2-es könyv nagyon szemléletes példákon mutatja be, hogy több nagy márka, cég (Microsoft, Zara, Red Bull, Linux) sikerért nem a hirdetései, a reklámra költött összeg határozta meg, hanem a PR által jól kialakított.

Azt én is tudtam, hogy a hirdetések költségesek, a PR viszont szinte ingyen van, hiszen egy jó hír ha szárnyra kap, magát szervezi cikké, címlappá. A szerzőpáros szerint a közönséget az üzenet megbizhatósága győzi meg, s hát ugye a hirdetésekről nem a szavahihatőség jut eszünkbe. Szerintük a hirdetések inkább a figyelem fenntartására, egy márka életbentartására valók, míg a PR hozza létre a márkaismertséget, ez alakítja ki a hitelességét. Fontos, hogy elsők legyünk a termékünkkel, a szolgáltatásunkkal a piacon (Polaroid fényképezőgép, Xerox fénymásoló), illetve magunk teremtsünk új kategóriát. Fontos a név, a márkakiterjesztést emiatt nem támogatják. A név mellett fontos, hogy arcot kapcsoljunk a céghez, jól jönnek az ismert cégvezetők vagy szóvivők. A hirdetések ugyan azonnali sikert sejtetnek, nagy hírveréssel rövidtávú ismertséget érnek él, a PR viszont hosszú távon fejti ki a hatását, ami hosszú távon meg is marad. A hirdetések képekkel hatnak, s mindenkihez szólnak, a PR viszont szavakkal szól a célzott közönséghez.

Többnyire én is egyetértek a könyv állításaival, ugyan a hirdetéseket teljesen nem írnám le. Ugyan szakmailag én is inkább a PR felé mozdulnék el.

Cleveland "magaslatai"

Cleveland nem egy magaslati vidék, többnyire sík, egyenes utcákkal, csak a külvárosban vannak kisebb dombocskák. Ennek ellenére több városrészt hívnak magaslatnak, ezek közül is három szomszédos terület a kedvencem: University Heights, Shaker Heights és Cleveland Heights.

Az egyetemem a University Heights városrészben található, ez van a belvárostól a legmesszebb. Már az első nap feltűnt a rendezett, elegáns környék, azonnal kedvencem lett a Fairmount Blvd, ahol egymás mellett sorakoznak a hatalmas házak, különböző stílusú villák, kúriák.

Aztán lassan felfedeztem a környéket, a Shaker Heights egy lépés a belváros felé, itt több apartmanlakás található, s néhány festői park tavakkal, s a parkok mentén hatalmas házakkal. Cleveland Heights Cleveland elegáns zöldövezeteként fejlődött, ide költöztek ki a belváros forgalmából a tehetősebb családok. Főként az 191o-192o-as években épültek az itteni házak, neves építészek (például Corbusier, Lloyd Wright) tervei alapján. A házak stílusa a hódító államok stílusát idézi: holland kolonial apró vöröstéglából, fehér ablakokkal, angol Tudor vagy György-korabeli faberakásos falakkal, ólomüveg ablakokkal, francia normand kőépületek spalettákkal, vagy éppen spanyolos mediterrán stílusú rezidenciák. A házak építtetői kereskedők, mágnások, befektetők, a helyi üzleti élet képviselői, például innen indult a Rockefeller birodalom. Az épületek méretét már meg sem említem: van, ahol az egykori személyzeti épületből is önálló lakóház lett, a főépület pedig kastélyokat idéz számtalan tornyával, zegzugos teraszával. Az utcák zöldek, fasorral, hatalmas előkerttel, és vadregényes erdőszéli udvarral. A lakóházak között jónéhány templomot találunk. Megfér itt egymás mellett minden felekezet, katolikus, protestáns, vagy éppen zsidó, akiknek a legnagyobb zsinagógái ezen a területen találhatóak.

Volt szerencsém belülről is megnézni egyet az itteni házak közül. Az átlag amerikai lakóházakról már írtam: itt is van kandalló, hatalmas, tágas nappali, étkező, télikert, 5 hálószoba, s majdnem ennyi fürdő. Amiben talán eltér egy átlagos háztól, hogy rengeteg az eredeti festmény, grafika a falakon, kerámiák a világ minden tájáról, zongora a műkedvelő barátoknak és a kényelmes párnák, pamlagok a zenés esteknek. A kertet itt kertész gondozza, a rendre bejárónő ügyel. A helyieknek nincs más dolga, mint élvezni ennek a történelmi városrésznek, s 1oo éves házuknak a kényelmét.

Monszun

Monszun. Jobb szót nem találok az itteni időjárásra. Kánikula van, 8o-9o Fahrenheit (3o Celsius fölött), s nagy pára a sok eső miatt. A héten nem volt nap, hogy nem esett. Ha reggel borult, sötét felhők gyülekeznek, biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan dörög, villámlik, s özönvízszerűen ömlik az eső. Aztán egy óra múlva kitisztul, s süt a nap ezerrel.
Most épp aprószemű, szitázó eső hull, így nem nagyon kell a füvet öntözni.

Ez Ohio, mondják a helyiek. Több időjárási front találkozik itt: északról jönnek a kanadai hideg frontok, délről a déli meleg, s keletről az óceáni. Szinte akadály nélkül találkoznak itt, jó kis időjárási káoszt okozva. Thunderstorm, az egyik első szó, amit itt megtanultam. A rádióadók megszakítják adásukat, s jelzik, hogy éppen melyik városban, melyik főút mentén halad a vihar, s mikorra vonul el. Hol lehet vízátfolyásra, áradásra számítani s hasonlók.
Hát a téli havak után nem gondoltam volna, hogy ilyen nyarunk lesz s visszavágyok a párás melegből a hűvösbe.

Idénygyümölcs

Egy éve még otthon írtam a tavaszi-nyári zöldségekről és gyümölcsökről. Aztán azon veszem észre magam, hogy míg tavaly Érdre mentünk epret szedni szedd magad akcióban, addig most júniusban egy Cleveland közelében lévő farmra megyünk U-pick módra epret gyűjteni.

Az idénygyümölcsök nagyon hiányoznak itt. Az itteni kertekben nincsenek gyümölcsfák, vagy zöldségeskert, szépen vágott gyepet s néhány jól megtervezett virágágyást találni itt. Pedig Ohioban lenne földterület gazdálkodni, kertészkedni. Így saját kert és gyümölcs híján más kertjébe mentünk epret szedni. Épp az eperföldön gondoltam: akár Magyarországon is lehetnék, épp olyan a táj, az időjárás, az élmény. Rotyog is már az eperlekvár a tűzhelyen.

Vágynék még cseresznyére, málnára, barackra, szilvára. De itt az üzletben ezeket alig lehet kapni, különlegességnek számítanak, s több államon át utaztatják, hogy ideérjenek.

Kezdem értékelni mindazt, ami otthon olyan természetes. Hogy kimegyek a kertbe borsóért, répáért, vagy friss gyümölcsért. Vagy ha városban vagyok, akkor a legközelebbi piacon töltöm meg a kosaram a közelben termett, szezonális termékekkel.

De ezek helyett marad a zacskóba csomagolt banán és alma.

Palferi

Pál Feri neve fogalom. Hallható a rádióban, látható a tévében, könyve kapható a könyvesboltokban, több cikk jelenik meg róla az újságokban. De mit tud ő, ki is ő?

Katolikus pap, pszichológus. De a pályája nem volt ennyire egyértelmű. Profi atlétaként, s jóképű fiatalként családos életre készült, majd a teológia elvégzése és felszentelése után kezdett a pszichológiával foglalkozni. Több mint tíz éve tartja hetente előadásait a Pázmányon, az előadóterembe időben kell érkezni, hogy helyet kapjunk. Főleg az önismeret, a kapcsolatok, a párkapcsolat, a család témaköreit járja körül.

Jómagam egyszer hallottam élőben, magával ragadó az egyszerűség és életöröm, ahogyan lelki problémákról beszél. Azoknak, akik nem hallották előadásai elérhetőek, lentebb csatolom a honlapot. A tapasztalatait könyvben is kiadta, nemrég kölcsön kaptam, s okosodtam is belőle. A függőségtől az intimitásig a címe, azonban nem kizárólag a párkapcsolatról, hanem a családon belül, illetve a baráti kapcsolatokról is szól. Érdekesen összegzi, hogy mi is akadályoz meg minket az őszinte, közeli kapcsolódástól, hogy milyen függőségeink, függéseink vannak, amik miatt nem tudunk feltételek nélkül szeretni és elfogadni.

Jó hallgatást és olvasást!

www.palferi.hu

Amerikai munkapiac

A nyári órám keretében az emberi erőforrás (HR) aktuális rejtelmeibe kapok betekintést. Szakavatott tanárom egy nagy cég személyzetise, nagyon naprakész témákat hoz: a kisebbségek, színesbőrűek, a technológiai vívmányok, az internet adta lehetőségek a munkában, fizetési rendszerek és hasonlók.

Az amerikai munkaerőpiacról mindig is tudtam, hogy eléggé piaci alapon működik. Ha a gazdasági helyzet, a menedzsment döntése úgy hozza, akkor egész ágazatokat építenek le, vagy helyeznek át másik államba, országba. Itt nincs kötelező végkielégítés: az alkalmazott örülhet, hogyha felajánlják, költözzön a munkahelyével együtt egy másik városba. Vagy ha nem, marad itt, munka nélkül. Az amerikaiak éppen ezért nagyon rugalmasak: ahová a szakmájuk, karrierjük, munkájuk szólítja őket, mennek, csomagolnak, s nem is egyszer. Van akinek lételeme a költözés, nem kötödik sehová és senkihez, csak megy a feladat után.

Az itteni munkaerőpiac másik sajátossága, hogy nincs állami gondoskodás, kötelező nyugdíjjárulék, vagy éppen betegbiztosítás. Az embereknek magukról kell gondoskodni, saját maguk után fizetni a járulékokat a különböző biztosítóknak. Jobb cégeknél, hosszabb alkalmazás után azért előfordul, hogy a cég is hozzájárul a betegbiztosításhoz, vagy a nyugdíjhoz. De az egészségügyi költségek egy részét még így is a beteg fizeti, ingyenes ellátás nem létezik.

Szóval bizonytalanság és versenyhelyzet van, s ehhez a helyiek nagyon jól alkalmazkodnak.

Templomkoncertek

A hétvégén két templomi koncerten jártam, halmoztam a kulturális élményeket. Az amerikai templomok nem egy templomtérből állnak, hanem mindenütt van egy külön rendezvényterem és egyéb kiszolgáló helyiségek, ahol lehet rendezvényt, koncertet, vagy éppen ebédet tartani. Az egyik koncertem amerikai templomban volt, amerikaiak által szervezve, a másik egy bezárt magyar templomban magyarok által celebrálva.

A clevelandi operabarátok köre rendszeresen tart házikoncerteket, egy ilyenen vehettem részt. Clevelandben rengeteg kulturális program van, főleg most, a jó idő beköszöntével. A programok kisebbik része van meghirdetve, a legtöbbet valamilyen társaság, zárt közösség rendezi, s ha nincs ismerősöm az ilyen közösségekben, akkor tudomásomra se jut, hogy milyen lehetőségek vannak. De szerencsére bekerültem egy nagyon tájékozott intellektuális körbe. A neogótikus kápolnában fotelből hallgathattam a fellépő művészeket, akik ismert és kevésbé ismert opera áriákat és duetteket adtak elő. A művészek közt egy volt amerikai, három lengyel, s persze jutott is ide egy magyar. Hiába, az európai művészet és lelkület itt is meghatározó.

A másik koncerten egy erdélyi népzenei együttes játszott a clevelandi magyar közösségnek. Csak néhány nem magyar vett részt a műsoron, jómagam a kenyai barátnőmet szerveztem be. A koncert során beutaztuk Erdélyt és Székelyföldet, a zene, a profi táncospár, a kivetített régi fotók és az együttesvezető kísérőszövege nem kis honvágyat keltett mindannyiunkban. A koncert után táncház, s persze magyar finomságok, rétesek következtek.

A legmeglepőbb az volt, hogy mindkét helyen ismerősöket találtam. Még az intellektuális, felsőbb osztálybeli operakoncerten is az angol mellett magyarul is tudtam csevegni.

Bedford

Új lakhelyem Bedford, egy régi kisváros Clevelandtől délre. Cleveland méretei (meg úgy az amerikai mérték) még mindig felfoghatatlan számomra. Épp ismerősökkel együtt néztük a térképet, s rájöttünk hogy Cleveland nagyjából akkora, mint otthon egy megye. Az eredeti városmaghoz három oldalról kapcsolódnak a külvárosok (itt kertvárosok), egyéb települések. Jól felismerhető településhatár itt nincs, az utcák egyik településről indulnak, s átszelnek több várost mire véget érnek. Nincs szünet a házsorok között, csak a település üdvözlőtáblája jelzi, hogy új helyen járunk. Eddig nem sok különbséget láttam az egyes városrészek között, ugyanazok a háztípusok, bevásárlóközpontok és éttermek ismétlődnek mindenfelé. Viszont új lakóhelyemnek, Bedfordnak sajátos ismeretőjegye, sajátos arculata van.

A városka történelmi, hiszen 1837-ben alapították. A főútca üzletsorának téglaházai ezt a régi időt idézik. A városközpontban a park közepén katonai emlékmű, mellette a régi városháza (ami ma helytörténeti múzeum), a legrégebbi templom, s egy cifra palota, az egykori malom tulajdonosának a háza áll. A város nem elitkörnyék, ám mégis rendezett, zöld. Lakosai lokálpatrióták. A recesszió miatt itt is sok az eladó ház (s hihetetlen, de az otthoni árakon lehetne itt egy rendes kertesházat kapni), meg sok a beköltöző fekete, de közbiztonsági problémák nincsenek.

A város határában húzödik a Bedford Reservation parkja, golfpályával, sétautakkal, piknikhelyekkel. Kedvencem a Viaduct Park, ahol az 18oo-as években épült vasúti viadukt alatt a Tiker's Creek patak habja zúg, vízeséssel , sziklahasadékkal és az egykori malom és áramtermelő központ romjaival körülvéve.

Érzem, itt én is lokálpatrióta tudnék lenni. Márcsak azért is, mert az utóbbi hétvégéken mindig valami jó rendezvény, fesztivál uralta a települést, most épp eperfesztivál van.

Magyar talentum 2.

A magyar talentumról még a múlt évben írtam. Azóta is minden sarkon magyar dolgokba botlok: magyar cégek, találmányok, magyar felmenők. Sokan keresik a magyar tehetség eredetét, én is írtam már erről. Most a nyári órámon a tanárunk neves vezetők előadásait vetíti nekünk, s az egyikben, ahol épp a lelkesedésről volt szó az előadó a magyar őstehetségről, Teszla Sándorról beszél. Lentebb csatolom az előadás linkjét.

A hétvégén több helyen is magyarok nyomára bukkantam. Ohio egyik legjobb fagyizója Cleveland déli határán, Richfield-en van. S mint kiderült az egykori farmot egy magyar gazda indította, most a gyerekei működtetik a gazdaságot és a fagyizót, ahová egész messziről járnak a vendégek. Mi is teszteltük, alig tudtunk választani az 5o-féle fagyi közül. Aztán amikor már elégedetten kanalazzuk az adagunkat (itt tejszínhab, forró csokiöntet, pirított mogyoró és meggyszirup jár hozzá) a beszélgetésünkre felfigyelnek a szomszéd asztalnál, s kérdik, honnan jöttünk. Hát, magyarok volnánk, innen a szomszédból. Erre az idős pár női tagja büszkén kihúzza magát: az ő nagyanyja is magyar volt, Csók családnévvel...

Hát ennyire kicsi a világ. Kevés a magyar, de az a kevés jól szétszóródott a világban, komoly fejtörést okozva a többi embernek, hol is van az a Magyarország?

http://www.ted.com/talks/ben_dunlap_talks_about_a_passionate_life.html

Mit tud Amerika?

Mit tud Amerika, amitől ilyen rövid idő alatt ilyen sokra vitte ez az ország? Sokan sokféleképpen magyarázzák az USA sikerét, egy általam olvasott cikkből idéznék.

A cikk szerint az alábbiak teszik egyedivé, egyeduralkodóvá az Egyesült Államokat: jogrend, demokrácia, bevándorlók, vállalkozó szellem, tolerancia, can-do spirit. De mit is jelentenek ezek? Az USA az egyetlen állam, ahol nem történelmileg, évszázadok során jött létre az államrend, hanem egy jogalkotással, "egyik napról a másikra", 1789-ben az Alkotmány, az Emberi Jogok Nyilatkozatának aláírásával. Itt a kezdetektől az ideálisnak tartott demokrácia eszméi működtek. A helyiek elismerik, hogy a bevándorlók tették naggyá ezt az országot. Szinte mindenki bevándorló itt, európai és újabban ázsiai eredettel, alig találunk őslakost (native American indiánokat). Szóval a tengerentúlt jellemző toleranciát nem kell bemutatni: befogadtak itt mindenféle nemzetetiségű, vallású és világlátású embert.

Az amerikai vállalkozó szellemiség, a can-do spirit (megcsinálom hozzáállás) világszerte sikereket hoz. Ha itt felmerül egy kérdés, nem kifogást, vagy okot keresnek, hogy miért nem tudják megoldani, hanem megoldást keresnek, s persze hogy megoldják a helyzetet. Épp valakivel beszélgettem, hogy a mi a különbség az európai, német vállalatvezetés és az amerikai szellemiség között (ő épp egy német cég amerikai központjában dolgozik), s hát a következőt mondta: "a németek mindent alaposan körüljárnak, elterveznek, aztán nem lépnek, az amerikaiak meg tervezés nélkül nekiállnak a dolognak".

Így nem véletlen, hogy Amerikai alig 2oo év alatt jutott el oda, ahol ma tart. Épp egyik ismerősöm viccesen megjegyezte: "az USA az új Római Birodalom", már meghódította az egész világot.

Könyvlista

Nyár van, már itt is. Június havába léptünk, s ezzel a sok májusi eső után eljött a kánikula, a párás meleg is az USA északi részére. Nyári ember vagyok, de az átmenet nélküli időjárásváltozást nehezen viselem. A nyári hangulat tünetei felismerhetőek rajtam: nincs kedvem tanulni, vagy a munkáimon stresszelni, aludnék, heverésznék, s egy jó könyvvel valami árnyas helyre vonulnék.

Egy nagyszerű könyvlistát kaptam nemrég. Az elmúlt év legsikeresebb könyveit gyűjti össze, főleg az amerikaiak szemszögéből, az általuk kiadott könyvekből válogatva. A listán szereplő irományok közül többet olvastam is, s magam is toplistára tenném. Persze a listán szorítanék helyet jónéhány magyar és európai olvasmánynak is...

Mit olvastak az amerikaiak az elmúlt évtizedekben?

A szórakoztató irodalmat képviseli Dan Brown Da-Vinci kódja, Heller 22-csapdája, a Harry Potter sorozat. A klasszikusabb regényeket Umberto Eco, Marquez és Alex Haley. A lélektani könyveknél találunk keresztény írókat (Dan Brown) és anti-keresztény szellemiségűeket (Richard Dawkins), vagy éppen az érzelmi intelligencia alapkönyvét. Pesze helye van a szuperdiétás Dr. Atkins-nak, vagy a sokszínűséget hirdető afrikai és amerikai indián műveknek. A kort jellemző feminizmus és modern közgazdasági szemlélet is megjelenik, valamint a szeptember 11-i merényletek jegyzőkönyve. Gyorsétkezdék és űrkutatás, kínai és szovjet szocialista alapművek, emberi jogok - elég széles a skála.

Már csak időt kellene találni az olvasásra.

http://www.superscholar.org/features/50-most-influential-books-last-50-years/