Washington D.C.

Washington a kedvenc amerikai városom (egyelőre). Rengeteg a zöld (parkok, fasoros utcák, közterek), sokan járnak biciklivel, no meg a jól kiépített tömegközlekedéssel, alig lehet választani a múzumok és kiállítótermek kínálata közül, s persze az itt élők többsége az állami hivatalok megbecsült alkalmazottja. Tudnék itt élni...

A tavaszi félévben egy dolog tartotta bennem a lelket: ha vége a télnek, akkor irány Washington! Ugyan csak egy hétvégére, de akkor is: elhagyom Ohiot, a megszokott közegem, s látom az USA fővárosát, tavasszal, amikor a legszebb! S eljött hát ez a hétvége is. Kb. 7 óra autóval az út, át Pennsylvania és Maryland államon, majd esti érkezés a városba. Egy hétvége alatt csak egy átfogó képet kaptunk a városról, egyetlen épületbe, múzeumba se tudtunk bemenni, viszont amit lehetett, azt gyalog bejártunk.

Túránk a Mall-nál kezdődött, ami az a hatalmas park (nemzeti park, parkőrökkel, túravezetőkkel), aminek egyik végében a Capitolium magasodik, a másik végén a Lincoln-emlékmű, s a kettő között a park szélén sorakoznak a múzeumok és kormányzati épületek, s persze a Fehér Ház. Felsorolni is lehetetlenség mindent: a Capitolium (kongresszus épülete) mögött a Kongresszusi Könyvtár (a világ legnagyobb könyvtára, 12o nyelven gyűjtenek folyóiratokat, kiadványokat), a Legfelsőbb Bíróság (ahol nem kis ügyek dőlnek el), minisztériumok, botanikus kert, szoborkert, a Smithonian Múzeum számtalan épülete, Indián Múzeum, Amerikai Történeti Múzeum...
A Fehér Ház a park közepén, a Nemzeti Kincstár épülete mellett van. Fehér, nagyon, s megközelíthetetlen. A kerítésnél mégis turisták sokasága fotózkodik, az egyébként kis méretű épület előtt. A park nyugati felében vannak a nagy nemzeti emlékművek: A Washington-emlékmű egy hatalmas obeliszk, fent a legszebb kilátás a városra (állítólag). Mögötte a világháborús emlékmű, majd a Vietnámi-emlékmű, ahol mind az 58 ezer elesett amerikai katona neve kőbe vésve megtalálható, a park szélén lévő dombon a Lincoln Memorial, benne Lincoln elnök hatalmas szobra, a park déli részén a tó partján pedig a Jefferson Memorial, ami a római Pantheon mintájára készült.

A kormányzati negyed a leglátványosabb része a városnak. Ezen kívül van néhány pont, ahol pezseg az élet, tele kávézókkal, éttermekkel, a teraszokon üldögélő fiatalokkal. Ilyen gyűjtőpont a Dupont Circle, mi ide ültünk be estére, de hasonló a U Street is.

Washingtoni tartózkodásunk apropója egyébként a magyar követségen szervezett Homecoming konferencia volt. Érdekes volt a követség dolgozóival, diplomatáival beszélni, no meg persze a magyaros finomságokat megkóstolni (már nem Kovács Lázár a chef). A CTP részéről mi is tartottunk egy bemutatkozó előadást, aminek a sikerét a rengeteg kérdés, hozzászólás is mutatja. A követségen dolgozók szolgálati ideje egyébként épp most jár le, lehet hogy pályáznom kellene...

Néhány tudnivaló még Washingtonról. Az USA-ban van egy Washington állam, fent északnyugaton, de ennek semmi köze a fővároshoz. Washington D.C. önálló kormányzati egység, egyik államhoz sem tartozik, Maryland és Virginia határán fekszik. A városban közel egymillióan laknak, de a környező területről többmillióan töltik itt a napjaikat, főként az itteni hivatalokban dolgoznak. Washingtonban nem találunk gyárakat, hiszen kifejezetten azért hozták létre a várost, hogy főváros legyen. Mérnökök tervezték meg az utcákat, a középületeket, amelyek stílusa nagyon hasonlít a budapesti neoklasszicista épületekre, csak éppen itt hihetetlenül tiszta és hibátlan minden. Kicsit amolyan polgári-arisztokratikus hangulata van itt mindennek, no meg persze az árak, a megélhetés is az egeket éri. A városban mindig a feketék voltak többségben, hiszen épp a főváros igyekezett képviselni a demokrácia által megtestesített szabad eszméket. Jelenleg a feketék mellett rengeteg egyéb idegen (ázsiai, dél-amerikai) arcot látni.

Hát ennyit elsőre Washingtonról. Legközelebb egy múzeumi kultúrprogramot tervezek, remélem lesz lehetőségem idejutni még.