Sártábor

Cserkészek. Már megint, még mindig. A múlt hétvégén a New York állami Fillmore-ban jártam velük. Ott van a Sík Sándor cserkésztábor, egy hatalmas erdő, fenyvessel, rétekkel, barakkokkal, no meg sátorhellyel és tábortűzzel. Kétnapos akadályversenyt rendeztek most az USA keleti oldalán élő kiscserkészeknek (voltak itt Washingtonból, New Yorkból, Buffaloból, New Jersey-ből, Clevelandből), no meg Kanadából (Toronto, Hamilton, Montreal, Ottawa). Egy darabka Magyarország volt ez, eltekintve a kisgyerkőcök akcentusától nem jöttem volna rá, hogy nem Magyarországon vagyok.

Mi hozta közel Magyarországot? Az akadályverseny feladatai a magyar feltalálókról és találmányaikról szóltak. Jómagam egy négyfős állomáson az Asbóth által feltalált helikoptert népszerűsítettük. Fából ácsolt helikopterrel, életmentéssel, csomózással. De volt Teller Ede féle atombomba-robbantás, Irinyi-féle gyufa is. Szigorúan pontoztuk a gyerekeket nyelvi, énektudás, ügyesség, ismeret szempontjából. Ők meg többé-kevésbé komolyan vették a próbatételt. A bokáig érő sártenger és szunyoghad ellenére.

A nomád táborban áramnélküli barakkban, majd sátorban laktunk, s vízöblítés nélküli pottyantós budit használtunk. Vacsorára paprikáskrumpli dukált, no meg jókora tábortűz magyar népdalokkal és ifjúsági nótákkal.

Vasárnap a 'fenyőkatedrálisban' egy otthonról általam is jól ismert jezsuita atya tartott misét. Aztán sátorbontás, s mindenki hazabuszozott a saját városába. Hogy pár hét múlva a következő cserkésztáborban újra találkozzanak és együtt legyenek. Magyarosan.