Májusi eső

A májusi eső aranyat ér - mondja nagyapám otthon. Ha ez érvényes Ohio-ra, akkor én már rég aranybányát nyithatnék. Ugyanis itt a hosszú telet, a márciusi, április eleji hóesést állandó esőzések követték. Nagyjából ha egy fél napra kisütött a nap, már örülhettünk. Így a tél után valódi őszi hangulat lett, kopasz fákkal, szürke avarral, s esővel.

Aztán jött a május, na majd most, megjön a tavasz - biztattak az itteniek. De nem. Nagyjából a héten kezdtek kizöldülni a fák (persze még mindig vannak halottnak tűnő kopasz egyedek), s virágozni a gyümölcsfák, díszfák, bokrok. Amilyen színes volt az ősz, olyan színes most a tavasz, így május közepe felé. Ami késett, az most egyszerre nyílik: az otthoni márciusi ibolya, nefelejcs, áprilisi nárcisz, májusi tulipán, az orgona, a tulipánfa (magnólia) mind most indult neki. Még szép, hiszen anyák napja van.

Az amerikaiak nem május első, hanem második vasárnapján ünneplik az édesanyákat, nagymamákat, keresztmamákat. A temetőt ellepték a virágcsokrok, a templomokat a családok, a gyerekek a suliban apró meglepetéseket készítenek (s cserébe itteni jó szokás szerint egy rakás édességet kapnak).

Anyák - csodálatot, hódolatot, s elmondhatatlan hálát érdemelnek. Mert emberfeletti, amit ők véghezvisznek: szülnek, nevelnek, segítenek, támogatnak, s ez nem szűnik meg sohasem.

Ezt köszönöm az én édesanyámnak, hogy olyan, amilyen ő csak egy van, s épp nekem.

Hála érte.