Kicsit eltűntem. Hosszú idő után. A jól megérdemelt szabadságra. Egy hét Vajtán.
Gyülekezeti táborunk keretében a gazdagréti reformátusokkal Vajtára utaztunk. Még sosem volt hasonlóban részem. Nemrég még el sem tudtam képzelni, hogy 200 (!) emberrel összezárva nyaraljak, szigorú napirend szerint, s íme.
Megtapasztalva a pihenés-feltöltődés eme különleges élményét mindenkinek csak ajánlani tudom! Nagyszerű volt megélni, hogy ennyi ember is kiegyensúlyozott, nyugodt összhangban tud együtt lenni, együtt pihenni, lelkileg megerősödni és egymással közösségben lenni! Volt egy rakás gyerek, mindannyiunk gyerekei, s voltak idősebbek, mindannyiunk nagymamái, vagy "szomszéd nénijei". S voltunk mi is jópáran, fiatalok. Egyedül, de mégsem magányosan, párban, vagy éppen már családdal.
Egy hétig együtt éltünk: közös szoba, közös étkezések. Délelőtt program: dicsőítés zenével, előadás, az Ige követése, egyéni csendesség, csoportos imaközösség. Aztán délután szabadprogram: fürdőzés a helyi medencében, strandröpi, tollaslabda, olvasás, nagy szundik. Ha kedvem volt egyedül, de legtöbbször inkább együtt másokkal. Az estéken lecsendesedés, újabb előadás és zene, aztán még elalvás előtt egy-két közös játék, dinnyézés, beszélgetés.
S a helyszínről sem feledkezhetem meg! Vajta, valahol félúton Szekszárd felé, a Mezőségben. Környezete semmi különös: apró falvak, régi házak. A falu szélén fekszik az egykori Zichy-kastély, gyönyörűen felújítva. Itt található a Golgota Gyülekezet (Calvary Chapel) által működtetett Konferencia Központ.
Példás a komplexum. Egyrészt gyönyörű állapotban van a főépület, mellette újabb szárnyak több szálláshellyel, szépen ápolt a park is. Másrészt az üzemeltetésének módja sem hétköznapi, hiszen néhány alkalmazottja van, s a legtöbben önkéntesként dolgoznak itt! Köztük is sok a külföldi, az amerikai. Ők végzik a munkát a konyhán, vagy éppen a csodásan kialakított és rengeteg kávéfinomságot kínáló kávézóban.
Mire volt jó ez a hét?
Csak úgy ellenni! Kötöttségek és elvárások nélkül. Magamért, de mégis együtt lenni a többiekkel. Tanulni a közösséget, másokat, magamat.
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
6 napja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése