Gazdagrét.Egy ideje (immár 4 éve talán) fontos szerepet játszik az életemben egy hely, melyről még nem szóltam. A Gazdagréti Református Gyülekezet híre legendás a hazai reformátusok között. Egész "véletlenül" keveredtem ide, aztán itt ragadtam, ahogyan sokan mások is hasonló történettel érkeztek.
A templom épülete nem hivalkodik, még tornya sincs. Észre se vennéd, hogy templomot rejt a buszmegálló közelében álló épület. Egy épület, ami nem műemlék, nem megtekintésre való, hanem egy épület, melyben élet van, élő emberek, élő közössége!
Eltartott egy ideig, mire én is részévé tudtam válni ennek a közösségnek. Valahogy már a legelején éreztem, hogy ide meg kell érkezni, ide nem lehet csak úgy betérni, be-belátogatni. Itt vagy otthon vagy, vagy jobb, ha továbbállsz.
Azért, hogy otthon légy, elkezdesz lépéseket tenni. Bizonyos alkalmakra jelentkezni, félve megjelenni, aztán maradni. Így voltam én is az Alfa-, majd a Béta-alkalmakkal. Ezeket "elvégezve" már fél lábbal a közösség tagjának érezhetnéd magad. De ekkor érzed, hogy neked is tenned kell valamit, nem csak passzívan élvezni a jelenlétet.
S ekkor elkezdesz szolgálóként, szervezőként részt venni a közös életben. Mindig van feladat, s mindig van olyan, ami épp neked való. Legutóbb jómagam a gyerek-megőrzésben és a tábor szervezésében vettem részt. Közel kerültem így családokhoz, feladatokhoz, amit egyébként nem végeznék, s közben tanulok magamról.
S ott vannak persze a vasárnapi istentiszteletek. A magja az idejövetelemnek. Ezekre az alkalmakra érdemes jegyzetfüzettel és Bibliával felszerelkezve érkezni. Hiszen a sok elgondolkodtató üzenetet jó először papírra vésni, aztán a fejünkben, szívünkben elhelyezni.
Miért írok most minderről?
Mert jó egy ilyen áttekintést végeznem. Azért, mert eljutottam valahonnan valahová, s közben életterem, éltető vizem lett ez a közösség, ez a hely, ennek a szelleme és a hozzá tartozó emberek. Az emberek, mi, akik formáljuk, építjük a rétet, amely meggazdagít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése