A szecesszió női

Az előző bejegyzésemben arról a fotózásról írtam, ahol többek között szecessziós stílusban is készítettünk pár képet.

De mi a szecesszió és miért öltöztem ilyen öltözékbe? Ideje, hogy erről is szóljak.

A szecesszió a 20.század "reneszánsz" stílusa. A századfordulón, a 20.század elején néhány elvont művész ilyen stílusban kezdett festeni, építeni, domborműveket készíteni. Csodás alkotásokat, épületeket találunk Bécsben, Prágában, Párizsban, Barcelonában vagy éppen Budapesten. Növényindák, virágmotívumok, sok aranyozott díszítés, női alakok, érzelmek jellemzik ezt a stílust.

S miért is szeretem?
Már írtam korábban, hogy van egy olyan érzésem, hogy a századfordulón nagyon jól éreztem volna magam. Akkor tudtam volna igazán élni, nőnek lenni, tetszelegni. Ennek a kornak a művészete nagyon érzékenyen hat rám. Pl Barcelonában Gaudi lakóházában járva a falak, a beépített ajtók, az üvegablakok mind azt üzenték: itt tudnék élni! Praktikusak, egyediek és szépek, minőségi kézműves munkával.

Most viszont nem az épületekről, hanem a kor nőalakjairól szeretnék szólni. Az ősszel Bécsben jártunk, s olvadtam a gyönyörűségtől, az épületeket, azok aranyfestését és domborműveit látva. Az igazi csoda viszont egy kiállításon várt: Gustav Klimt állandó gyűjteményét néztük meg. Egyik ámulatból a másikba estünk. A képekről érzéki nők néztek ránk és üzenték: már 100 évvel ezelőtt is tudtunk hódítani, s a hódítástól szenvedni. Klimt megfestette a nőket különböző korosztályokban, élethelyzetekben, szeretve, csókolva, elhagyva. Az arany kereteken belül szögletes és gömbölyded formák, ősi szimbólumok keverednek. A fenti képen látható nő, anya egy nagyobb kép részlete. A szobámban található az általam festett másolata. Érdekes, hogy a férfi nem, vagy csak a háttérben, homályban van jelen...

A másik csodás nőalakokat álmodó festő Alfonz Mucha, Prágából. Színházi plakátokat, korabeli hirdetésgrafikákat tervezett, s mindenütt a női alakokat használta szimbólumul. Sajátos szimbolikus-melankolikus festészete máig üzen. Képes a képein egy mozdulatot (Tánc), hangot (Madárszó), évszakot, hangulatot megjeleníteni. A fenti képek egy sorozat részei, Csillag a címe. Kiállítását láttam már Berlinben és Budapesten is. Legközelebb talán Prágában nézem meg.

Szóval nők, mindenütt. Ahogyan az általunk készített fotókon is. Szecessziós női Kriszti aranyban, barnában, ékszerekkel.