Kihalt városok

Valami különös érzékem van kihalt városokra bukkanni. Az utóbbi években több országban járva fedeztem fel elhagyatott, kihalt városokat. A legtöbbet festői helyeken.
Az üres utcákon, a tető nélkül meredező házfalak között járva szinte érzem a múltat, hallom a hangokat, az embereket. Évszázadokat megélt kő utak, középkori házak, templomok állnak lakatlanul, néhány odatévedő turistára várva.

Az egyik ilyen lakatlan, kihalt romvárost Horvátországban az Isztrián találtuk. Dvigrad lakosait a pestis pusztította el évszázadokkal ezelőtt. Egy hegytetőn még megtaláljuk a városfalat, az őrizetlen kaput, a templom néhány kőkeretes ajtórését, lakóházakat.

A másik ilyen várost Szlovéniában fedeztük fel. Stanjel az ottani borvidék egyik fennsíkján található. Pozitív példa, hiszen a csaknem teljesen kihalt várost el kezdték belakni a művészek. Fejlesztések indultak, s bár ma még nagyon kevesen élnek a falai között, de már készülnek a műhelyeknek, galériáknak otthont adó házak.

Sajnos hazai példákat is sorolhatunk. A Zemplénben rengeteg olyan apró település van, amelyek ugyan még nem haltak ki teljesen, de szinte minden második ház romokban áll, benőtte a gaz. Zokog ilyenkor a lelkem. Hogy lehet, hogy generációk váltották egymást a falak között, nekünk pedig csak a megőrzés lenne a dolgunk és még ez sem megy? Fogynak a régi korokat idéző épületek, düledeznek a tornácos vályogházak...

Legközelebb a tengerentúlról jelentkezem majd, az ottani szellemvárosokról adok híradást.