A könyvről épp az indiai utam előtt olvastam egy ajánlóban. Aztán Új-Delhiben a hotelünk melletti bevásárlóutca egyetlen könyvárusánát kérdeztem meg, hogy ajánlja-e elolvasásra. Ajánlotta. Az ottani "könyvesbolt" nagyon másképp néz ki: egy mobil szekér polcain vannak a könyvek az utca forgatagában, ráadásul a hatalmas por miatt minden könyv külön be van celofánnal csomagolva. Így kaptam meg én is a regényt, hogy aztán 2 év múlva újra Indiába repítsen a történet.
A fehér tigris a mi fehér hollónknak felel meg. A főhőst becézik ennek, mivel ritka tehetséges, s családja, tanárai szerint még sokra viszi az életben. Viszont mivel anyját és apját is korán elveszíti, nem tanulhat többet, dolgoznia kell. Leleményességével és kölcsönpénzből vezetni tanul, majd sofőrnek szegődik egy gazdag üzletember családjához. Egyszerűen és tisztességesen él, a keresetét hazaküldi a nagyanyjának és unokatestvéreinek.
De mit keres a címlapon a tigris mellett egy kakas? A regényben újra meg újra előkerül egy baromfiketrec képe. A főhős egy ilyen ketrechez hasonlítja az Indiában élő szegény tömegeket. Ezek a nélkülöző emberek nem tudják, hogy egy szűk ketrecbe vannak zárva. Megelégszenek a szűk hellyel, a tömeggel, a kevés ennivalóval, s hogy mások rájuk piszkítanak. A ketrecet szinte senki nem hagyja el, fel sem merül ez bennük. A főhős is sokáig így él, míg egy nap úgy dönt, kiszáll a ketrecből. Hogy hogyan, azt a regényből lehet megtudni. Indiai módra személyiséget és munkát vált.
Nagyon élvezetes olvasmány a könyv, ami kicsit az indiai sztereotípiák mögé megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése