Balatoni bicajtúra 2

Tavaly kezdtük, most fejeztük be. Akkor hárman voltunk, most öten. Anno 3 nap alatt 15o km-t tekertünk, most 2 nap alatt 13o-at. Kipurcantunk.

A völgyhíd alatt, túránk elején 

Nem is olyan nagy dolog a balatoni tókerülés biciklivel - gondolhatnánk. Végig a tó mellett halad az út, a legtöbb helyen kiépített kerékpárúton. Viszont ha ez nem lenne elég, akkor letérhetünk a kijelölt útról, s saját nyomvonalat járhatunk. Mi ezt tettük.

A völgyhíd fölött, már látszódik a Balaton 

Mivel nem volt vonatközlekedés, nem tudtuk a hiányzó szakaszt úgy megtenni, hogy egy végtében tekerünk, majd a végén visszautazunk vonattal. Így autóval szállítottuk a bringákat, s egyik nap egy dél-balatoni, somogyi off-road túrát csináltunk bemelegítésnek, hogy aztán másnap egy teljes kört tegyünk az észak-keleti csücsökben.

Szinyei után szabadon - pipacsmező

A kiindulási állomás Balatonföldvár volt. Innen mentünk délre és csináltunk egy 4o km-es kört a völgyhíd alatti dombok között. A völgyhídon már többször átautóztunk, most viszont alatta kekertünk. Sőt: feltekertünk a lenti szinttől az autópálya magasságáig, hogy utána még magasabb dombokon, a völgyhídat felülről látva haladjunk tovább a "közeli" Bálványos zsákfalujába.

Viharfelhő közeledik Bálványosnál

Vonzott a falu neve (bálványosi szabadegyetem), a félreeső terület, a térképen jelölt kastély (amit a felismerhetetlenségig átalakítottak). Aztán találtunk mindenféle mezőt (igen, voltak pipacsok és búzavirágok), bezárt kocsmát (előtte kedélyesen sörözgető helyiekkel), nyitva nem tartó kisboltot és nem létező közkutat.

Ezek a nyugodtan legelésző lovak jól megnéztek maguknak

Aztán a legdurvább akkor jött, mikor mi két elzárt falut a térképen jelölt földutakon akartunk összekötni. A helyiek jól helyben hagyták a tervünket, irányba tettek, aztán uccu neki embermagas csalános és bozótos közepén találtuk magunkat, ahol se út, de még ösvény se volt. Úgy tűnt, beszántották a Google által is jelölt földutakat... Így út hiányában a szántás szélén haladtunk. Ahol tudtunk két keréken, ahol nem ott gyalog. A véget egy sötét felhő hozta el, s az alig 2o perces eső elintézte, hogy utána csaknem végleg a sárba ragadjunk. Szó szerint.

Átkelés a hömpölygő sártengeren

Somogyban ugyanis ha sár van, az élő agyagot jelent. Nem földes sár, amin elközlekedünk, hanem tömbökbe összeálló sár, ami se gyalogosan, se keréken gurulva nem lehet átjutni. A bringát itt vállra vetve vagy magunk után vonszolva, emelgetve lehetett csak tovább lökdösni. A legközelebbi faluig, ahol a már tapasztalt minta szerint nem volt kocsma, bolt, vagy közkút, így a temetői kútnál mostuk le az út sarát annyira, hogy utána hazatekerhessünk. A teljes bringatisztítás másnap egy magasnyomású autómosónál történt meg.

Temetői csendélet biciklivel

Másnap Szántódnál átkeltünk Tihanyba a révvel, s onnan Balatonfüreden át Balatonkenese érintésével Siófokon át értünk vissza Balatonföldvárra. Közben volt sok sík szakasz, de akadt megmászásra (biciklitolásra) alkalmas löszfal, domb, szerpentin.

Révvel Szántódról Tihany felé

Fürödtünk Balatonfűzfőn, halat ettünk, ahol megálltunk, láttuk a lemenő nap fényeit a löszfal tetejéről, hogy utána rohamtempóban igyekezzünk a szeles vihar elől visszaérni. Így sikerült aznap egy 9o-es távot letudni.

Naplemente Balatonaligánál

Tavalyi beszámoló