Ez az 50-ik utazásos könyvélményem. A szlovén Drago Jancar: A névtelen fa című regénye egyszerre történelmi is és kortárs.
A könyv főhőse egy levéltáros, Janez Lipnik, akinek a kezébe kerül egy Ausztráliából érkező hagyaték, egy férfi szerelmi naplója. S ezzel kezdetét veszi Janez gondolatbeli utazása. Kutatásba kezd, hogy kiderítse, ki volt valójában a napló írója, s ki volt annak első szerelme. A kutatás közben keveredik a valóság és a képzelet. Janez gyerekkori tanárnőjét képzeli a szerelmes nő szerepébe. Olyannyira, hogy még bizonyítékokat is talál.
A címadó névtelen fa egy szlován népmesében szerepel. Ez a fa egyszerre vezet a föld alá, a szlovén hegyeken belül található barlangokba, az alvilágba. S egyszerre vezet felfelé, az égbe, egy másik világba. Janez ezen a fán "mászik", s útja során néha visszalép a múltba, a második világháború poklába. Vagy éppen a közelmúlt, a kilencvenes évek jugoszláv harcainak színhelyére, horvát szigetekre, tengerpartra, Ljubljanába. S közben persze a saját élete is megy, feleségével és kollégáival vívódik, küzd, mert azok nem értik megszállt kutatását.
Egészen egyedi a könyv nyelvezete. Könnyen olvasható, de az események a régmúltban, a közelmúltban és a jelenben cikáznak, összekapcsolódnak, szétválnak, ezért nem mindig tudjuk hol és kivel járunk. Ahogyan a saját életünkben is keveredik a múlt és a jelen, a valóság és az emlékek.
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése