2017. március 28., kedd

A Google titok

Laszlo Bock erdélyi-magyar származású amerikai menedzser, a Google korábbi HR-vezetője. A Google titok című könyvében megkérdőjelezi a legalapvetőbb HR-irányelveket, pl. a HR szó helyett javasolja a "humános" kifejezés használatát.

A Google példájából kiindulva bebizonyítja, hogy egy cég sikerére elsősorban az alkalmazottai, az emberek vannak hatással. Ezért, ha a dolgozók jól érzik magukat, s jól megy a soruk, akkor a cégnek is nyert ügye van.

Ennek érdekében minden szinten bevonja az alkalmazottakat a cég működésébe, irányításába, s bizalmat és szabadságot ad nekik, hogy kibontakoztathassák képességeiket. Ezt nevezi "nagy szabadságfokú" szemléletnek, ami teljesen szembenáll a megszokott fentről lefelé történő infoáramlással, döntéssel, hierachikus vezetéssel.

Bock szerint a jó vezető támogat, motivál, szolgál. Az embereket nem gépeknek, hanem gazdáknak (sáfár?) nevezi, akik saját maguk felelnek a tetteikért és döntéseikért, s nemcsak végrehajtanak, hanem gondolkodva cselekednek. Ezért az alkalmazottakat nem is alkalmazottnak, hanem a cég tulajdonosának, alapítójának tekinti.

A cég HR-stratégiájának középpontjában a megfelelő emberek kiválasztása és megtartása áll. Ehhez szilárd értékrendre van szükség, amit a dolgozók, a fizikai környezet és a vállalat céljai is tükröznek. A dolgozók legyenek alázatosak és lelkiismeretesek, ne a hierarchia határozza meg, kivel, hogyan bánnak.

Sőt: tovább megy: nem hagyja, hogy a menedzserek, a vezetők visszaélhessenek a hatalmukkal! Ezért eltűntették a státuszszimbólumokat (külön iroda, hatalmas cégautó) és még a pozíciók elnevezését is inkább egy szintre hozták megmutatva, hogy nem a cím, hanem a feladat a fontos.

Fontosnak tartják a képzést, fejlődést, de csak akkor tartanak tréninget, ha az közvetlenül a gyakorlatba át van ültetve, számon van kérve, s lehetőség szerint belsőleg, egymás tanításával, tudásmegosztással oldják meg. A teljesítmény-értékelést is megújították, így annak nem a számonkérést, hanem az egyén fejlesztését kell szolgálnia.

Szóval a Google forradalmit alkotott. Nem csak a keresőoldalával és a kötetlen munkaidővel, ingyen ebéddel, feltöltött konyhával, hanem minden téren. Van mit tanulnunk tőle.

2017. március 24., péntek

Vezetés a Lélek által

J. Oswald Sanders: Lelki vezetés című könyve egy mostani "tananyag" része volt. A presbiteri vezetésre felkészítő tréning során vettük végig ennek a könyvnek a fejezeteit, s meglepően sok praktikus, ám bibliai alapú vezetői aspektussal találkoztam ebben.

Még mielőtt azt hinnénk, hogy ez a könyv csak az egyházi vezetőknek, "lelki" embereknek szól, meg kell állapítanom, hogy a könyvben megfogalmazott szempontok a 21. század modern, dolgozó, karriert építő emberének is szólnak.

Igaz, hogy az alapige (1 Timóteus 3 és 1 Péter 5) a püspökök és presbiterek feladatairól, képességeiről szól, de ez érvényes az "általános", világi vezetőkre is.

Mik ezek?
- szolgáló vezető, aki úgy vezet másokat, hogy közben őket szolgálja, vagyis nem fölérendelt, hanem alárendelt szerepben is tud lenni.
- a vezetési képesség velünk születik, de fejleszthető, formálható, sőt szükséges a folyamatos fejlesztése
- a jó példa sokkal hatásosabb, mint a szabály
- a vezető nem lehet diktatórikus, nem vezetheti önérdek, pénz- vagy hatalomvágy
- hosszútávon gondolkodik, látása van a jövőre vonatkozóan, nem éri be a rövidtávú eredményekkel
- bátor, nem fél lépni
- alázatos
- fegyelmezett és türelmes
- jól osztja be az idejét, nem mondja, hogy valamire nincs ideje, nem halogat
- sokat olvas, hogy képes legyen összeszedetten beszélni és írni
- képes delegálni, a feladatokat jól elosztani

"A vezetés nem más, mint befolyásolás - az embernek az a képessége, hogy befolyásoljon másokat a saját példájának követésére."

2017. március 20., hétfő

Híd a Drinán

Ivo Andric: Híd a Drinán című regénye egy vaskos, több évszázadon átívelő regény. Az író boszniai (jugoszláv), ezért a művéért kapott irodalmi Nobel-díjat. Most ezzel a könyvvel "utaztam" a délszláv államokba, a mai Bosznia-Hercegovina területére.

Ez a vidék nincs messze tőlünk, néhány száz kilométer délre fekszik. Viszont mégis olyan keveset tudunk róla. Magyarország déli határát átlépve a mai Horvátországon át érjük el Boszniát. Ez az állam kb. fele akkora, mint a mi országunk, s lakossága is nagyjából a miénknek a fele. Fővárosa Szarajevó.

A regény helyszínét az ország egyik fontos pontja adja: a Drina folyó legkeletibb boszniai pontjánál fekszik Visegrad városa, itt követhetjük végig a település életét a 16. századtól a 2o. századig. Ezen a fontos ponton, amely ma a bosnyák-szerb határnál fekszik a törökök építettek egy kőhidat. Ez a híd a regény "főszereplője".

A hidat egy olyan török főúr építtette, akit gyerekként erről a vidékről hurcoltak el a törökök. Felnőttként itt kapott "hivatalt", s első dolga volt, hogy összekötötte a nyugati és keleti partot egy több boltívvel szépen megtervezett kőhíddal. A hídépítés nem volt zavartalan: a törökök által meghódított területen élő horvátok, szerbek lázadtak, s éjszakánként megrongálták az épülő hidat. Ezért a megtorlás, a kivégzés lett a török urak fegyvere, s végül el is érték, hogy elkészült a híd.


A híd összeköti a két partot, ahol a törökök által muzulmánokká lett bosnyákok, a pravoszláv vallást gyakorló szerb ortodoxok és a római katolikus hitű horvátok mellett élnek Spanyolországból ide menekült zsidók is. Jól megférnek egymás mellett a különböző felekezetek, mindegyik őrzi a saját hagyományait.

A törökök a délszláv országokban a magyar 15o évvel ellentétben 5oo (!) évig állomásoztak. Ezért van a muzulmán hitnek mind a mai napig ilyen erős hatása ezen a területen. A török kivonulás után az Osztrák-Magyar Királyság "hódítói" jelentek meg itt, a svábok, ahogyan a regényben nevezik őket. Ők a török porta rendszere után egy németes, merev közigazgatási rendszert próbáltak meg itt kiépíteni. A helyiek pedig kezdtek berendezkedni a sokszínűségre és az állandó változásra.

Az első világháborúig tart a regény cselekménye. Ami nem is annyira cselekmény, inkább időben egymást követő történetek, legendák, melyek által egy nagyon színes vidéket ismerhetünk meg.

S bár uralmak és országhatárok állandó mozgásban vannak, a híd az mindvégig a helyén marad. S áll még ma is. A mellékelt képen épp az író látható a híddal. Jó lenne megnézni!

"A törökök a sváboktól féltek, a szerbek a sváboktól és a törököktől, a zsidók mindentől és mindenkitől, mert főleg háborús időben mindenki erősebb volt náluk. Még valamennyiök fülében ott zúgott a tegnap ágyúzás visszhangja. S ha az emberek csak a saját félelmükre hallgattak volna, ezen a napon egy élő ember feje sem bukkant volna elő a házakból. Az embereknek azonban más uruk is van."

Zárásul még itt egy film a boszniai harcokról a 2o. század végéről. Nem könnyű film, de talán ez is hozzátesz e vidék állandóan változó történetéhez. A filmet Angelina Jolie rendezte, helyi színészekkel, de főként Magyarországon zajlott a forgatás.

Vér és méz földjén

Ivo Andric

2017. március 16., csütörtök

Elhívás

Os Guinness: Az elhívás cím könyvét már korábban olvastam. Illetve részt vettem egy vezetői képzésen, melynek anyagát szintén ez a szerző szerkesztette. Így a könyvben olvasott gondolatok már ismerősek voltak nekem. Most megosztok néhányat.

A 2o-21. századi ember kutatja életének célját. Valahogy előbb-utóbb mindannyian megcsömörlünk a hétköznapok rutinjától, az ideálisnak tűnő helyzetektől, a család-munka-egyéni élet egyensúlyának keresésétől. S akkor eljön az ideje, hogy szembe nézzünk saját magunkkal, s ha azt szeretnénk, hogy a szembenézést változás, s tettek is kövessék, akkor nem árt ha felfelé is nézünk.

Ez a könyv segít felfelé nézni. Történelmi korokon, kultúrákon ível át, ismert személyek életén keresztül próbálja közel hozni, bemutatni, meghallatni az elhívás üzenetét.

Nagyon mai a könyv. Még akkor is, ha évezredes igazságokon alapul. Olyan dolgokat mond ki, amiket nem illik, vagy amikről tudunk, de nem vállaljuk fel. Például kimondja, hogy csak EGY egyház létezik, ennek a szónak nincs többesszáma. Ha már többesszámról beszélünk, az nem az igaz egyház, az nem az egység.

"Ha a keresztények minden idejüket és energiájukat a saját külön köreikre és saját intézményeikre összpontosítják - legyen szó mindent magukba olvasztó megagyülekezetekről vagy keresztény sárga oldalakról, netán sírig tartó keresztény kulturális gettókról -, akkor elveszítik külső vonzerejüket és átalakító (transzformáló) hatásukat, pedig az evangéliumnak voltaképpen éppen ez a lényege."

"Ha a törököket rá akarjuk venni a kereszténységre, akkor legelőször is nekünk magunknak kell keresztényekké válnunk."
- mondta a 15. században Erasmus, s mintha ez ma, a migráció és idegengyűlölet korában még inkább időszerű lenne.

De nem kizárólag az egyházi, vallási területhez ad útmutatást. A ma emberének a munka és a gazdaság világában is fontos üzeneteket hordoz.

"..a kapitalizmus a növekvő gazdasági teljesítményével önmagát ássa alá."

"..Istenre, reményre, emberi spontaneitásra egyre kevesebb jut az életből, miközben a tudomány és a technika egyre nagyobb részt hasít ki magának..."

"A modern világ a választási lehetőségek és változások végtelen sorát kínálja, megsemmisítve ezzel a hagyományos egyszerűséget és összetartozást....a modern ember feltétlen választási szabadsága olyan jog, amely megsemmisíti mind a felelősséget, mind pedig az ésszerűséget."

"Individuumok nélkül semmi nem történik, intézmények nélkül viszont semmi nem marad életben."

Bolondság? Lehet, de nekem ez a valóság.

A mi kis falunk

A mi kis falunk egy új magyar filmsorozat. Nagy lelkesedéssel nézem a heti adásokat, hiszen az Isten háta mögötti zsákfaluban játszódó egyszerű történetek valahogy nagyon ismerősek nekem...

A filmsorozat helyszíne a képzeletbeli Pajkaszög, szereplői a helyi polgármester, a Hivatal néhány alkalmazottja, a biciklivel járó rendőr, a kocsmárosnő, a fiatal, jóképű katolikus pap, az állatorvos, aki néha embereket is "gyógyít", no meg a közmunkások, idős nénikék. A karaktereket elismert magyar színészek játszák, mint Reviczky Gábor vagy Szabó Győző.

Márciusi életkép a falu központjából, a kocsma előtti "térről"

 A helyszín és a figurák olyannyira élethűek, hogy valóban léteznek is. Kiderült, hogy a falu valójában nincs is olyan messze a fővárostól, Dobogókő szomszédságában a Pilis egyik völgyében van eldugva. Ez Pilisszentlélek, zsákfalu, ahová óriási hajtűszerpentinen és kátyúkkal tarkított úton jutottunk el.

A filmbéli kápolna-konditerem a valóságban is a Polgármesteri Hivatal épületének hátsó része

A film készítőinek nem igazán volt szüksége falusiasra szabni a helyszínt. Az utcán kapirgáló tyúkok, a fához kikötött kecske itt "beépített" látványelem. Találkoztunk kóborkutyákkal és a kocsmából hazatérő borvirágos arcokkal. Egyikük el is magyarázta, hol, melyik jelenetet vették fel. A forgatás tavaly ősszel zajlott.

Ez az utcai "csendélet" a valóságban durvább, mint a filmben

A falu egyébként történelmi hely.  A 13. században IV. Béla királyunk alapította, aki a tatárjárás után pálos szerzeteseknek adott itt földeket. Kolostoruk romja a falu fölötti magaslaton még látogatható. A középkorban tótokat telepítettek ide a mai Szlovákiából, ők üvegfújással foglalkoztak, ezért a szlovák neve Hut (huta).

A pilisszentléleki pálos kolostorrom

A szlovákok nyomát ma is megleljük itt: van Szlovák Tájház, az iskolán és az óvodán kétnyelvűek a feliratok. S legnagyobb meglepetésünkre a filmsorozattal ellentétben a falunak igenis van temploma. Egy magaslaton áll a 6o-as években épült modern templom, kápolna.

Az óvoda kétnyelvű felirata

Mi tettünk egy kisebb túrát a falu fölötti hegyen. Ez lett az évadnyitó, március 15-i programunk. Rajtunk kívül mások is rájöttek ám a titokra, s lelkesen fotózták a polgármesteri hivatal épületét, no meg a filmből ismert házakat.

A katolikus templom

Kedvcsinálónak a filmsorozat linkje itt található.

Bükkfa-erdő a falu körül



2017. március 12., vasárnap

Nagymenők

Mi tesz nagymenővé a mai világban? Pénz, hatalom, siker, nők (pasik), luxus, csillogás? Vagy éppen az ezekről való lemondás, a megelégedés a kevesebbel, a szerényebbel? De ez nem menő. Sőt, ciki. Ha nem vagy menő, lemaradsz. Ha lemaradsz, kimaradsz.

Nos, én kezdek kimaradni a játékból. Először egy dobásból, egy körből, aztán kis visszatérő után egy másikból. Most pedig igyekszem tartósan (végleg?) búcsút inteni a pénz-siker-csillogás csábításának. Mert a csábítás mindig is ott lesz. Ki ne szeretne sok pénzt keresni, nagynevű cég nagymenő pozíciójában lévő alkalmazottja lenni? Utazni, vásárolni, élni?

Én is szeretek, szerettem, szeretnék. Csak épp, ha ezen a mezőn lépek, akkor olyan, mintha az életem összes többi területét beáldoznám, feladnám. Mert akkor nem marad időm, erőm, energiám dolgokra, amik én vagyok, amik igazán én vagyok. Sétára, napfényre, szemtől-szembe folytatott beszélgetésre, lelassulásra, könyvekre, varrótűre, macskasimogatásra, gyerekdalok éneklésére, virágok visszametszésére, madarak megfigyelésére.

Most van időm. ÉLEK.

Csak néhány elrettentő olvasmány és film a témához, hogy ki mit áldoz be a siker oltárán.

Kötter Tamás több könyvet is írt. Sztárjogászként a sztárjogászok, cégvezetők, topmenedzserek világába kalauzol a mai, 21. századi Budapesten. Első könyve, a Rablóhalak után megjelent második írása Dögkeselyűk címmel. Szerintem a címek mindent elmondanak a témáról.

Két film a nagymenő üzletemberek new yorki "sikervilágáról". A Tőzsdecápák már-már klasszikus, nemrég kihozták a Tőzsdecápák 2 folytatást is. A két film forgatása között több, mint 1o év telt el, s a történet is így halad az időben. A Michael Douglas által alakított tőzsdecápa jól megérdemelt bűntetése után az egyetemi katedrán hirdeti a világ "valódi" pénzügyi tudományát. Lentebb egy fontos részlet a filmből eredetiben.

Tőzsdecápák 2, Gordon Gekko beszéde a diákoknak

A Balaton könyvben

Egy kis szezon előtti ráhangoló: a balatoni házikóban van néhány könyv, aminek a főszereplője maga a Balaton.


Még általános iskolában volt kötelező olvasmány a Tüskevár, ami konkrétan a Kis-Balatonnál, házunk "határásban" játszódik. A lassú, szittya nyárban zajló lassú események a vizivilág, a madarak és a helyiek életébe vezet. Akinek nincs módja elolvasni, megnézheti a filmet is. Fekete István megírta a Tüskevár téli változatát is, ez a Téli berek. Berek, berény, Balatonberény. Náluk mindkét könyv megtalálható és szabadon elolvasható.

Egy magyar származású angol írónő, Emylia Hall első regénye a Nyarak könyve. Olyan, mintha a saját gyerekkori élményeit, a balatoni nyaralásokat idézné fel benne. Van itt retróélmény, egyszerű nyár a szülőkkel és egyéb ismerősökkel. A könyv nem annyira romantikus, mint amilyennek elsőre látszik, családi tragédiát sejtet...

Nemrég kiadtak egy novelláskötetet, Balatoni szívhalászat a címe. Klasszikus íróink Balatonról szóló írásait gyűjtötték egybe. Van itt novella Eötvös Károlytól, Kosztolányitól, Krúdytól, Mikszáth-tól. Kiváló olvasmány esős vagy éppen napsütéses napokra.

Zsuzsa Bánk szintén egy magyar származású írónő, németül adták ki Der Schwimmer (Az úszó) című regényét. Kicsit a rendszerváltás előtti időkbe visz a regény, amolyan sejtelmes módon.

Ha valaki kedvet kapott az olvasmányokhoz, nincs más dolga, mint hozzánk látogatni, egy kis időt nálunk tölteni, s a polcon található könyvek közül egyet levenni. S olvasni.

Jön a nyár!



2017. március 5., vasárnap

A nők regénye

Készülünk az újabb női programunkra, s emiatt most még több "szakirodalmat" olvasok. Például WM. Paul Young: Éva című regényét.

Az írótól már olvastam egy könyvet, A viskó elég felkavaró, elgondolkodtató történet, nem lehet semlegesen viszonyulni hozzá. A mostani regénye is különleges, a történet valahol a jövőben és a múltban, illetve a kettő között játszódik.

A főhőse Lily, aki egy hajókatasztrófát túlélve a teremtést, a férfi, a nő és Isten viszonyát, a bűnbeesés történetét "dolgozza fel", mégpedig úgy, hogy visszamegy a bibliai kezdetek idejére.

A könyv olyannyira bátor, hogy például a történetben a bűnbeesés almája a címlap ellenére füge, s a bűnbeesés okozójaként nem Évát nevezi meg, hanem Ádámot, a férfi magányát, elfordulását Istentől és társától.

- Tehát - folytatta John - most, hogy egyenesen a fénybe nézel, látsz valahol sötétet? 
- Sehol - felelte a lány. - Egyáltalán nincs sötétség.
- Pontosan. Tehát még egy kérdés. Hogy keletkezik bármiféle sötétség vagy árnyék?
- Valami a fény útjába áll?
- Igaz, de mi van, ha senki és semmi nincs, ami az útjába állna?
Egy pillanaton belül már tudta is a választ.
- El kellene fordulnom. Csak így jöhetne létre a sötét.
- Pontosan - helyeselt John. - Isten a fény, és Bennük egyáltalán nincs sötétség. Semennyi.
...
- Mindenki átmegy a tűzön, aranyoskám, de az Ő szeretetének lángja érted van, nem ellened. Mindentől megtisztít, ami nem Szeretet.
...
Ádám oda fordult, ahonnan vétetett - a föld felé - és abban, valamint keze munkájában kereste az értelmet, az azonosságot, a biztonságot, és a szeretetet. Én is hasonlóan viselkedtem. Arra fordultam, ahonnan vétettem. - Ádám felé.
...
Ám Isten nem hajlandó olyanná válni, mint amilyenné mi lettünk, és erővel és hatalommal élni. Megvan benne a bátorság, hogy elfogadja, sőt hagyja minden döntésünket. Aztán csatlakozik hozzánk a sötétségben, melyet mi hozunk lefordulásunk által. 










Strong enough to be my man

Song by Cheryl Crow


Valódi vezetők között

Íme két kép a közelmúltból. A két képben közös, hogy olyan társaságba "keveredtem", melynek korábban nem voltam részese.

Február végén volt Budapesten a Europartners szervezet éves európai konferenciája. Ez a szervezet a keresztény üzletembereket, vállalatvezetőket fogja össze, s most "szerencsére" épp nálunk tartották a programjukat.

A témák között volt a korrupció, a nők szerepe az üzleti életben, a reziliencia (erről már korábban én is írtam). Az előadók és beszélgetések mellett a résztvevők voltak még izgalmasak. Hiszen európai konferencia lévén főszabály szerint sok fehér arcot kellett volna látnom. Ehelyett volt itt ázsiai, fekete afrikai, zsidó, közel-keleti. S mind gyakorló keresztény üzletemberek Európában.



A másik "csoportosulás" a Gazdagréti Református Presbitérium, melynek munkájában "tanulóként" majd egy éve veszek részt. A havi megbeszéléseken 1o-12 fő szokott jelen lenni, köztük több lelkészünk, a jelenlegi és a jövőbeni vezetők. Köztük jómagam is.

Csodálatos azt látni, hogy a munkájuk és családjuk mellett ilyen plussz feladatot és felelősséget is vállalnak a presbiterek. Jó köztük lenni, tőlük tanulni, általuk formálódni, s formálni.